10.rész

Sziasztok:)

Meghoztam a következő rész.

Tudom,hogy azt ígértem minden héten lesz rész,de nem éreztem valami jól magam az elmúlt héten és ezért nem tettem fel részt.

Remélem,mindenkinek tetszeni fog ez a rész.

Ha igen kérlek,hagyjatok magatok után nyomot.

Köszönöm:)

Jó olvasást. :*

Hatalmas ölelés

Szandi xx

Reggel a telefonom rezgésére keltem fel. Miért nem csörög az ébresztő?Kinyitottam a szemem és elvettem a telefont a szekrényről.5:50.Ne már..Még lenne fél órám.Feloldottam a zárat és megnéztem az értesítőt. Instagramnak a kis ikonja jelent meg a képernyőn.
-Az nem érdekel..-gondoltam magamban és visszatettem a telefonomat az éjjeliszekrényre
Megpróbáltam elaludni de nem sikerült. 10 perc forgolódás után lerúgtam magamról a takarót és felkeltem. Felhúztam a redőnyt és kinyitottam az ablakot szellőzésképpen. Kiválasztottam a mai ruhámat ami egy mintás shortból,fehér ujjatlanból és egy lenge kardigánból állt. Kerestem fehérneműt is majd bementem a fürdőbe. Megnyitottam a vizet és amíg vártam,levetkőztem. Felkötöttem a hajamat egy kontyba. Beálltam a kabinba és elkezdtem zuhanyozni. Imádom magam áztatni,de most sietnem kell,mert nem akarok megint elkésni. Ahogy végeztem egy törölközőt tekertem magam köré és a tükör elé álltam. Kiengedtem a hajam és kifésültem. Laza hullámokban omlott a vállamra. Kivettem a szekrényből az arclemosómat és megtisztítottam az arcomat. Utána előkerestem a korrektoromat és az apró bőrhibáimat eltüntettem. Feltettem a szokásos napi sminkemet: szempillaspirál és szájfény. Mikor végeztem felöltöztem. A pizsamámat bedobtam a szennyes kosárba és kimentem. Kihoztam a táskámat a szobámból és lementem a konyhába. Csináltam magamnak karamellás lattét. Beletöltöttem a termoszba. Felnéztem a faliórára. 6:57-et mutatott. Mivel még volt időm,így csináltam magamnak müzlit. Kimentem a nappaliba és a kanapéra ülve bekapcsoltam a tv-t. Halkítottam rajta,hogy ne keljenek fel a nagyiék. Kapcsolgattam a csatornák között és mikor megtaláltam a kedvenc zenecsatornámat megálltam ott. A tálat az ölembe véve enni kezdtem.
Kb úgy fél óra múlva már a kocsiban ültem és vezettem a sulihoz. Bekanyarodtam a suli utcájába. Innen már csak 5 perc és ott vagyok. Leparkoltam a diákoknak és a tanároknak kialakított parkolóban és kiszálltam. Kivettem a cuccaimat és felmentem a lépcsőn. Épp mentem volna be az ajtón amikor Anne-től és Mark-tól egyszerre kaptam egy üzenetet. Anne azt írta,hogy nem jön be első órára,mert fogorvoshoz megy Mark pedig azt,hogy várjam meg a suli előtt. Mindkettőjüknek válaszoltam. Leültem az egyik padra és Markkal beszélgettem addig amíg ide nem ért. Pár perc múlva valaki befogta a szememet.
-Nagyon vicces Dylan..-sóhajtottam és megfogtam a kezét
-Honnan tudtad,hogy én vagyok?-nyafogott és leült mellém a padra.
-Egyértelmű volt,mivel mindig ezt csinálod.
-Nem is.
Nem szóltam vissza neki. Inkább visszaírtam Marknak.
-Mi a franc?-kérdezte és kikapta a kezemből a telefont
-Dylan!Add vissza!-kiabáltam és próbáltam elvenni tőle
Egyik kezével lefogott,hogy ne tudjak mozogni.
-Add ide a telefonom!-néztem rá összehúzott szemekkel
Nem figyelt rám. Elkezdte olvasni a beszélgetésemet. Tudom,hogy nem titkólhatom előttük örökre de nem,így kellene megtudnia.. Én akartam elmondani nekik és akkor amikor mind a ketten itt vannak.
-Ti együtt vagytok?!-visított fel
Megijedtem a hangjától. Soha nem hallottam még ilyen vékony hangon beszélni.
-Igen.. De esküszöm,hogy el akartam neked mondani. Csak akkor amikor itt van Anne is. Ugye nem haragszol?
-Dehogy! Miért haragudnék? Örülök a boldogságodnak.-mosolygott
Elmosolyodtam és megöleltem.
-Remélem sokáig boldogítjátok egymást és majd mehetünk négyesben randikra meg úgy mindenhova.-vigyorgott
-Persze.-nevettem el magam
Míg Markra vártunk addig nagyon sokat beszélgettünk. Szeretek Dylannel beszélgetni. Néha jobban megért mint Anne. Nem azt mondom,hogy Anne nem ért meg,mert az nem lenne igaz. A legtöbb dolgomat a barátnőmmel beszélem meg és persze vannak dolgok amikben nem értünk egyet. Amikben általában Anne nem ért egyet furcsa módon Dylan igen.
-Megjött a szerelmed.-rántott vissza a valóságba Dylan hangja
Felnéztem és megpillantottam,ahogy Mark mosolyogva közeledik felénk. Adott egy csókot,Dylannel kezet fogott és bementünk.
-Anne miért ment fogászatra?-néztem Dylanre
-A fogszabályzója miatt.-válaszolt
Felült a korlátra de majdnem leborult,mert nem találta meg az egyensúlyát. Elnevettem magam.
-Nagyon vicces.-morgott és inkább leszállt róla
Nevetve bólintottam,hogy igen,az volt. Beszélgettünk,amíg be nem csengettek. Igazából még utána is,és csak akkor indultunk el a terem felé amikor láttuk,hogy jön a tanár. Még a tanár előtt bementünk a terembe,és mindketten leültünk a helyünkre.
-Amúgy nem törink lesz?-fordultam hátra Dylanhez
-De.-válaszolt miután megnézte a telefonjában
-Akkor miért Mr. Peterson jön be?
Ő az énektanárunk. Ma nem is lenne ének óránk.. Épp válaszolni akart volna Dylan amikor belépett Mr. Peterson az igazgatóval a nyomában.
-Jó reggelt 12. E.-köszöntek mindketten
-Jó reggelt.-köszöntünk mi is.
-Nos.. Mint tudják alig 5 hónap van a ballagásig,és az érettségiig. A szalagavató a jövőhónapban lesz,gondolom ezt is tudják. Van olyan diák itt aki most bukásra áll bármilyen tantárgyból?-kérdezte az igazgató
Körbenéztem az osztályban. 2 ember tette fel a kezét. Szerintem az igazgató már meg sem lepődött. A két osztálytársam szinte minden évben megbukott félévkor is és év végén is. Nem is értem,hogy jutottak el idáig.. Én se vagyok egy minta diák de azért a kettesem mindig megvolt mindenből. Soha nem buktam meg eddig,és nem is akarok.
-Akkor maguk jöjjenek velem. A többieknek pedig további szép napot kívánok.-mondta és kiment
Mikor kiment a két osztálytársam Mr. Peterson kezdett el beszélni.
-Gondolom meglepődtek,hogy én jöttem be Mrs. Blake helyett. Ez azért van mivel a tanárnő lebetegedett és én helyettesítem ma őt. Szóval vegyék elő a történelem felszerelésüket és kezdjük az órát.-csapta össze a tenyereit
Mindenki egy fájdalmas nyögést adott ki mire a tanár megint megszólalt.
-Nincs nyöszörgés. Vagy talán egész órán felelni akarnak?
Kivettem a táskámból a cuccomat és unottan vártam,hogy mit kell kijegyzetelni. Felírta a tanár a táblára a lecke címét. Megkerestem a könyvben és a szövegkiemelőmet a kezembe véve kihúztam a lényeget. 5 oldal szöveg amiből talán másfél-2 oldal a lényeg. Ahogy végeztem elkezdtem írni a füzetembe.
Észre se vettem,hogy milyen hamar eltelt a 45 perc,csak akkor amikor kicsengettek.Felálltam a helyemről,kivettem a táskámból a termoszt és kimentem,Dylannel a nyomomban.Leültünk a szokásos helyünkre.
-Anne mikor jön be?-kérdeztem
-Azt mondta 10 perc és ideér.Csak dugóba került.-válaszolt a telefonját bújó barátom
Belekortyoltam a kávémba.Mivel unatkoztam,így én is elkezdtem telefonozni.Elindítottam a kedvenc játékomat és játszottam,közben kávét ittam. Nem tudom mennyi idő telhetett el de leállt a játékom és Mark neve jelent meg a kijelzőn.Felvettem.
-Szia.-köszöntem mosolyogva
-Szia hercegnő.Merre vagy?-kérdezte
-A termünk előtt.Te?
-Kijöttem cigizni,de mindjárt megyek be hozzád.-válaszolt és hallottam ahogy a haverjai a háttérben beszélgetnek
-Rendben.Ezért hívtál vagy akarsz még mást is?-kíváncsiskodtam
-Csak ezért.
-Oké.De akkor tegyük le.Nem akarom,hogy sok legyen a számlád meg úgyis mindjárt találkozunk.
-Sietek.-válaszolta és letette
Folytattam tovább a játékot.Lehet sokan kislányosnak néznek,de nem érdekel.Imádom ezt a játékot és nem fogom senki kedvéért abbahagyni.Mikor meguntam abbahagytam és megittam a maradék kávémat.Dylan is eltette a telefonját.Elkezdtünk beszélgetni amíg meg nem jött Anne és Mark.
-Sziasztok.-köszönt Anne
Megöleltem barátnőmet majd odaengedtem Dylanhez. Marktól kaptam az arcomra egy puszit,utána pedig leült mellém.
-Hát ti?-kérdezte meglepődve Anne
-Hát mi.-vigyorgott Mark
Barátnőm elképedve nézett hol rám,hol Mark-ra.
-Ezt nem hiszem el.-kezdett el tapsikolni-Sokáig fiatalok
-Köszönjük.-mosolyodtam el
A szünetet végig beszélgettük és amikor becsengettek mentünk órára.
A nap egész elviselhetően telt el.Lehet,hogy azért mert nem voltak olyan vészes óráim.Mikor az utolsó óráról is kicsengettek,elpakoltam a cuccaimat és kimentem a teremből.A suli parkolója felé vettem az irányt amikor a sulit is elhagytam.Épp ültem volna be a kocsiba amikor valaki elkapta a csuklómat.
-Babe.-szólalt meg Mark-Hova szöksz?-vigyorgott mikor megfordultam
-Haza.-kuncogtam és megöleltem
-Elmegyünk sétálni?Olyan jó idő van.
-Menjünk,de nekem 5-re haza kell érnem.
-Addigra haza fogsz.-mosolygott-Na ülj be a kocsiba és kövess engem.-mosolygott
Mosolyogva bólintottam és beültem a kocsiba.Bekötöttem magam és megvártam amíg Mark is elrendezi magát.Nemsokkal később már úton voltunk.Követtem őt a kocsival.Egy park szerűségnél kötöttünk ki.Leparkoltam Mark mellé és kiszálltam a kocsiból.Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a park bejárata felé.Beszélgettünk és közben sétáltunk. Egyre jobban kezdem azt érezni,hogy beleszeretek. Eddig is szerettem,de nem úgy,ahogy most kezdem. Nem tudom megmagyarázni azt az érzést,mert nincs rá szó,hogy mit érzek. Egyet tudok mondani: hihetetlenül boldog vagyok. Szerintem minden nő megérdemli azt,hogy a barátja/férje hatalmas mértékű szerelemmel szeresse őt. Nem tudom,hogy Mark mit érez irántam,de ezek szerint ő is szerethet ha azt akarta,hogy a barátnője legyek.
Nem vagyok az a pasizós lány,sőt.. Mark előtt 2 fiúval jártam. Az egyik inkább ilyen gyerek szerelemnek nevezhető a másik pedig csak egy kábulat volt. Azt hittük,hogy illünk egymáshoz pedig nem. Ég és föld voltunk. Az utóbbi kapcsolatomnak 3 éve lett vége és azóta nem jártam senkivel. Randiztam párszor de vagy nekem volt szimpatikus a fiú vagy én nem voltam neki. De mindegy. Örülök,hogy így alakult az életem,mert ha nem így lett volna akkor nagy valószínűséggel nem ismertem volna meg Markot és most nem sétálnék vele egy gyönyörű parkban.
Talán 1 órája sétáltunk amikor kezdett sötétedni. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő. 18:36.
-Mivan?!-kerekedtek ki a szemeim
Basszus.. Nem mehetett el ennyire az idő. Megígértem a nagyiéknak,hogy 5-re otthon leszek és csinálok nekik vacsit mire hazaérnek.
-Mi a baj?-nézett rám Mark majd amikor meglátta,hogy mennyi az idő kicsit ő is ideges lett
Azt hittem,hogy 1 órája sétálunk pedig már több mint 3 órája..
-Mennek kell. A nagyiék tuti ki fognak nyírni.-mondtam és visszafordultunk
Mikor kiértünk a parkolóba elköszöntem tőle és a kocsiba ülve hazavezettem. Betartottam minden szabályt,mert nem akartam balesetet okozni. Elég volt egyet túlélnem.. Mikor beértem az utcánkba,leparkoltam a kocsifeljárón és kiszálltam. Berohantam a kertbe. Kinyitottam az ajtót.
-Megjöttem!-kiabáltam el magamat szokás szerint
Hallottam a mocorgást a konyha és a nappali felől. Levettem a cipőmet és bementem a nappaliba. A papa a kanapén feküdt és tv-t nézett.
-Szia.-köszöntem neki és adtam egy puszit az arcara
-Merre jártál kincsem?-kérdezte és felült a kanapén,hogy letudjak ülni mellé
-Sétáltam a parkban.
-Vele?
-Igen. De nem ő a hibás,hogy nem értem haza időben hanem én. Egyszerűen nem néztük az időt és megfeledkeztünk mindenről.
-Nyugi.-nevetett-Nincsen nagy baj. Mi is csak most értünk haza.
-Hogy hogy?
-Bementünk még a boltba bevásárolni,mivel nincs itthon kaja.
-Ja,értem.
-Na menj segíts a nagyanyádnak.
Bólintottam és kimentem a konyhába.
-Szia nagyi.-köszöntem neki is és adtam egy puszit arcára majd megöleltem
-Szia édesem. Segítesz?
-Persze. Miben?
-A zöldségeket kell felszeletelni.
Leültem az asztalhoz egy késsel a kezemben és elkezdtem felszeletelni a krumplit. Közben beszélgettünk a nagyival a mai napomról. Ő is elmesélte,hogy milyen forgalmas napjuk volt ma a boltban meg,hogy egy nagymama mikor bement az unokájával egyből rám gondolt.
Másfél óra múlva már az asztalnál ültünk és vacsoráztunk.
-Kincsem.. Beszélnünk kell veled.-tette le az evőeszközöket a nagyi
-Figyelek.-néztem rájuk
Az evést nem hagytam abba mivel már nagyon éhes voltam.
-Tudod mostanában volt,hogy a nagyapáddal sokat jártunk megbeszélésekre meg ilyenekre. Nos ez azért volt mert eladjuk a boltunkat.
-Hogy mi?-vágtam a nagyi szavába-Dehát az az életetek.. Amióta az eszemet tudom ti ott dolgoztok reggeltől estig.
-Had folytassam.-szólt rám a nagyi-Tehát. Eladjuk a boltot,mert már nincs olyan nagy hasznunk belőle. Viszont az egyik ismerősöm aki Londonban él ajánlott nekünk egy nagyon jó munkalehetőséget. Ugyan így dolgoznánk reggeltől késő délutánig csak kevésbé lenne megerőltető.
-Hova akarsz kilyukadni?-vontam fel a szemoldolkom.
-Oda,hogy hamarosan költözünk Londonba.
Kiesett a villa a kezemből. Nem tudtam megszólalni. Kisgyerek korom óta Londonban szeretnék élni. Párszor már voltam ott 1-2 hétre de ez most teljesen más lenne.. Most ott élnék remélhetőleg életem végéig.
-Úristen ez nagyon jó. Nagyon örülök neki. Ahogy befejeztem a sulit költözünk is Londonba. Ez remek!
-Van még egy információ.-szólalt meg a papa-2 hét múlva költözünk. Nem tudjuk megvárni azt amíg leérettségizel,mivel ma eladtuk a boltot. 2 hét múlva átveszi az új tulaj,mi pedig megyünk Londonba.
Oké.. Ez valami vicc. Ez tuti,hogy vicc. A nagyiék tuti,hogy nem csinálnák ezt velem.
-Ez.. Ez csak egy vicc.. Ugye?-néztem rájuk
Mindketten megrázták a fejüket. Könnybe lábadt a szemem.
-MÉGIS,HOGY GONDOLTÁTOK EZT AZ EGÉSZET? HOGY ITTHAGYOM A BARÁTAIMAT,A BARÁTOMAT ÉS FELADOK MINDENT? TUDTÁTOK NAGYON JÓL,HOGY NEKEM MARK MENNYIRE SZÁMÍT ÉS AZT IS,HOGY TEGNAP VÉGRE ÖSSZEJÖTTÜNK. DE TITEKET EZ NEM ÉRDEKELT. ELADTÁTOK A BOLTOT,ÉS MOST KÖZLITEK VELEM,HOGY KÖLTÖZÜNK. DE EBBE NEKEM IS VAN BELESZÓLÁSOM. BIZTOS,HOGY NEM FOGOK KIKÖLTÖZNI LONDONBA ÉS FELHAGYNI A RÉGI ÉLETEMET.-kiabáltam velük sírva-HOGY TEHETTÉTEK EZT VELEM?AZT HITTÉTEK,HOGY AZÉRT MERT LONDON EGY SZÓ NÉLKÜL BELEEGYEZEK ÉS ITTHAGYOK MINDENT ÉS MINDENKIT?!-szinte már zokogtam
Felálltam az asztaltól és felrohantam a szobámba otthagyva őket teljesen lefagyva és meglepődve. Amint beértem bezártam az ajtót és az ágyamra dobtam magam. Elővettem a telómat és kikerestem Mark telefonszámát a névjegyzékből. Hívni kezdtem.
-Ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Kérjük ismételje meg hívását később-beszélt hozzám a gépies hang
Most vagy ki van kapcsolva,vagy rossz telefonszámot írtam be. Nem próbálkoztam  többszőr,inkább barátnőmet kezdtem hívni. Kicsőrgött,de nem vette fel. Remek.. Dylant is hívtam de ő se vette fel. Elegem lett és zokogva a falnak vágtam az egyik párnámat. Lerántottam a takarót az ágyról és lefeküdtem. Egészen a fejem búbjáig húztam a takarót és álomba sírtam magam.