13.rész

Halihó^^

Remélem tetszett nektek az előző rész amit Anna írt:)

Én hoztam a következő rész és remélem,hogy tetszeni fog nektek és továbbra is velünk maradtok:)

Jó olvasást. :*

Hatalmas ölelés

Szandi xx

Mikor beértem a lakásba a mézeskalács és a fahéjas gyertya illata csapta meg az orromat.

-Megjöttem.-kiáltottam el magam

Levettem a kabátomat és a sálamat.Amikor a csizmámat vettem le apró talpak dobogását hallottam az emeleten.Elmosolyodva vettem le a csizmámat és vártam,hogy a kis törpe leérjen a lépcsőn.

-Mami.-sikította és odarohant hozzám-Védj meg apától.

-Miért?Mit csinált már megint?-kérdeztem nevetve és felkaptam Hope-ot és megpusziltam homlokát

-Folyton meg akar csikizni.

A lépcsőn lefelé sétáló férfire néztem.

-Ne kínozd szegényt.-nevettem

-Ugyan..Kinéznéd ezt belőlem?-hallottam meg mély nevetését amit annyira imádok

-Igen.-vágtuk rá egyszerre Hope-val

-Na szép..A családom ellenem fordul..

Az elmúlt percekben már sokadjára nevettem el magam.Mikor odaért hozzám a férjem egy lágy csókkal üdvözölt.Persze nem tartott sokáig,hiszen Hope is itt volt meg amúgy sem vagyunk azok a nyáladzós fajták.

-Mikor jönnek a nagyiék?-ficánkolt a kezemben kislányom

-Nyugi kincsem.Még csak 1 óra van.Majd olyan 6-7 fele.

Láttam rajta,hogy elszomorodott.

-Addig nem is nyithatom ki az ajándékokat?

-Nem.-válaszoltam és letettem-Nem lenne szép dolog ha nem akkor nyitnád ki az ajándékokat amikor még nincs együtt az egész család.De addig menj a nappaliba és játszatok apával.Addig én befejezem a díszítést.

-Én is akarok segíteni.De a papi is segítsen-kezdett ugrándozni

-Rendben,akkor gyere velem.Apa te is segítesz nekünk?-néztem mosolyogva férjemre

-Nem.Én jól elleszek itt a fotelben.-kacsintott rám az elbűvölő mosolyával együtt

Mosolyogva bólintottam és befejeztük a karácsonyfa díszítését.Utána a nappali következett majd az étkező,konyha stb.Mindent a karácsonynak megfelelően feldíszítettünk.Nem volt túl giccses.Sőt..Szerintem egész kellemes volt.

-Idehoznád nekem a csúcsdíszt?-néztem férjemre aki már állt is volna fel de Hope megelőzte

Kivette apró kezeivel a csillagot és odahozta nekem.

-Szeretnéd feltenni?-kérdeztem mosolyogva és leguggoltam elé

Láttam,hogy megcsillant a szeme amiért ilyen fontos feladatot bíztam rá.Hevesen bólogatni kezdett.Az apukája felállt és a nyakába ültette.Így elérte a fa tetejét és feltudta rakni a csúcsdíszt.

-Ügyes vagy törpe.-mosolyogtam és megpusziltam arcát

-Boldog karácsonyt mami és papi.-mosolygott és megpuszilta mindkettőnk arcát

-Boldog karácsonyt Hope.

Könnyes szemekkel ébredtem fel.Csak egy álom volt.Egy gyönyörű álom,ami akár valóra is válhat.Körbenéztem a szobában.Mark már megint nem volt mellettem.Csak egy papírlapot találtam a párnán amin az ő kézírása volt.Elvettem és elolvastam.

"Suliba kellett mennem.Gondoltam neked nincs kedved ezért nem keltettelek fel.Legyél jó.Csók M xx"

Elmosolyodtam.Jól gondolta,hogy nincs kedvem bemenni a sok retardált idióta közé.Kimásztam az ágyból és a fürdőbe mentem,hogy felöltözzek és rendbe szedjem magam.Ma már nem akartam itt aludni Marknál.Nem akartam még egy napig a terhükre lenni,hiába mondta ő is és Paul is,hogy addig maradok amíg akarok.Megmosakodtam és a fogamat is megmostam.Mivel este nem jutottam el odáig,hogy lezuhanyozzak ezért most tettem ezt meg.Jól esett a meleg víz,így korán reggel.Na jó azért nem volt az olyan korán..10 óra múlt.Megmostam a hajamat is majd,egy törölközőbe csavartam.

Megtöröltem a testemet egy másik törölközővel és felöltöztem.A hajamat megszárítottam és hagytam,hogy lágy hullámokban omoljon a vállamra.Sminknek csak szempillaspirált használtam és az ajkaimra ajakápolót mivel eléggé ki voltam száradva.A tükörbe nézve késznek nyilvánítottam magam.

Kimentem Mark szobájába és gondolkoztam,hogy mit tegyek.Menjek haza vagy menjek el Anne-hez,Mivel a nagyiékhoz még mindig semmi kedvem nem volt,így írtam barátnőmnek egy üzenetet.

"Nálad aludhatok ma?Meg esetleg holnap?"-küldtem el neki

Pár perc múlva meg is érkezett a válasz.

"Ma igen de tudod,hogy holnap meg holnapután nem leszünk otthon.Megyünk a nagyihoz."

"Ja tényleg.Elfelejtettem.Ma nem megyek be suliba,szóval addig lepakolhatom a cuccomat nálatok?"

"Persze.Tudod hol van a pótkulcs.Most viszont megyek mert becsengettek.Légy jó,délután találkozunk.Szia"

"Szia."

Eltettem a telefonomat a zsebembe és összeszedtem a cuccaimat,Beledobáltam a táskába és írtam Marknak egy levelet.

"Nem akartam több napig a terhetekre lenni.Köszönöm ezt a két napot.Csodásan éreztem magam veletek.Ha gondolod este hívj fel és beszélhetünk.Csók J xx"

Letettem az íróasztalára majd a táskámat felkaptam és lementem a lépcsőn.Az előszobában felvettem a cipőmet.

-Hova mész?Nem maradsz reggelire?-jött ki a konyhából Paul

-Az egyik barátnőmhöz és nem vagyok éhes.-mosolyogtam rá-Köszönöm a vendéglátást.

-Igazán nincs mit.Várunk máskor is.Főleg Mark.-kacsintott

Mosolyogva bólintottam majd köszönésképp megöleltem.Felkaptam a táskámat és kiléptem a házból.Beültem a kocsiba és elindítottam a motort.Kitolattam a kocsifelhajtóról és elindultam barátnőmék házához.Mivel már 11 is elmúlt,így elég forgalmas volt a város.Nem is csoda,hogy dugóba kerültem.Remek..Bekapcsoltam a rádiót,feltekertem és hallgattam amint a rádiósok az egyik hírességről beszélgetnek.Még nem hallottam róla,így nem is nagyon érdekeltek,hogy miket pletykálnak össze vissza.Miután befejezték a pletykálást folytatták tovább a Top 40 zene leadását.Fél óra múlva kikerültem a dugóból és innentől kezdve már csak 20 perc volt az út.Ahogy odaértem leparkoltam és kiszálltam.Átvágtam a kerten és az egyik virágcserépbe belenyúlva kivettem a pótkulcsot.Kinyitottam az ajtót,majd magam után be is csuktam.A táskámat letettem az előszobában és levettem a cipőm.Összerezzentem amikor hallottam a lépcsőn,hogy valaki jön le.Eléggé nyikorog és recseg a lépcső amikor valaki jön le.Amikor megláttam,hogy a kutya az megnyugodtam.Bár nem is tudom,hogy mitől féltem.Anne szülei nem ember rablók.Megsimogattam Rhino-t majd felvittem a cuccomat Anne szobájába.Letettem az egyik fotelbe majd ledőltem az ágyra és bekapcsoltam a tv-t.Semmi érdekes nem volt a tv-ben.Épp az egyik hír csatornát kapcsoltam volna el amikor megjelent a fényképem a tv-n.
"2 napja eltűnt Jessica Tomlinson.18 éves,közép magas,barna hajú lány.James Monroe közép iskolába jár a 12.E osztályba.Kérjük önöket ha valaki tud róla,hogy hol tartózkodik az a rendőrséget vagy a nagyszüleinek értesítse a képernyőn látható telefonszámon"

Meglepődve hallgattam végig a nőt aki rólam beszélt.Remélem Anne vagy Mark nem árulják el,hogy hol vagyok.Inkább lekapcsoltam a tv-t.Továbbra is az ágyon feküdtem amikor megkordult a gyomrom.Írtam Anne-nek egy üzenetet,hogy csinálhatok-e magamnak kaját.Akármennyire is vagyok bunkó azért nem élek vissza a vendégszeretettel és nem nyúlok engedély nélkül más hűtőjébe.Mikor megkaptam a választ amiben azt írta ha még egy ilyen hülye kérdést teszek fel hazajön és megver.Elnevettem magam és lementem a konyhába.Úgy döntöttem csak egy egyszerű szendvicset csinálok magamnak.Mikor kész lett hamar megettem.Elpakoltam mindent,a tányért meg elmosogattam.
1 órája lehettem egyedül amikor már nagyon kezdtem unatkozni és rájöttem arra is,hogy ma Anne-nek 8 órája van.Úgy döntöttem elmegyek egyet vásárolni.Úgyis régen voltam.Elkészültem és pár perc múlva már úton is voltam.Fél óra múlva odaértem a célomhoz.Leparkoltam a kocsit és elkezdtem sétálni az utcákon.Amelyik boltot imádtam oda bementem és az tuti,hogy nem jöttem ki üres kézzel.Így történt,hogy 3 órás vásárlás után 15 zacskóval a kezemben indultam meg a kocsihoz.Ritkán járok ilyen szinten vásárolni de amikor elmegyek tuti,hogy mindig ennyi vagy több zacskóval megyek haza.Bepakoltam a kocsi hátsó ülésére őket és elindultam vissza barátnőmék házához.Egy piros lámpánál az órámra pillantottam.15:34.Elvileg Anne már otthon van.Mikor a házuk elé értem megpillantottam a barátnőm kocsiját.Mosolyogva vettem tudomásul,hogy itthon van.A zacskókkal a kezemben mentem be a lakásba.
-Anne!-kiáltottam el magam
Ledobtam a zacskókat,levetkőztem majd bementem a nappaliba.Nem sokkal később barátnőm fekete hajkoronáját láttam meg a lépcsőn.Pár másodperc múlva már teljes egészében előttem volt.
-Azt hittem elszöktél innen is..-mondta majd megölelt
-Neked is szia.-öleltem vissza nevetve
Mikor elengedett beszélgettünk a költözésről meg erről az egész cécóról,majd együtt megnéztük az összes cuccot amit vettem.
-Annyira fog ez hiányozni..-szólaltam meg mikor mindent megnéztünk
-Mi?-nézett rám kíváncsian barátnőm
-Ez az egész.Hogy akár hányszor vásárolunk mindig egyenként megmutatjuk a másiknak.Hogy órákig beszélgetünk mindenféle kis semmiségekről.Annyira fogsz hiányozni.
-Hé!Még nem mész el.Van másfél hetünk még szóval ne kezdj nekem itt búcsúzkodni.Különben is.A nyarat 1000%,hogy nálatok fogom tölteni bármi is legyen.Aztán majd ráveszem anyuékat és Dylanéket,hogy költözzünk Angliába.Mark a te feladatod lesz.-kötötte ki-Mikor kiköltöztünk újra ugyan olyan lesz minden mint régen.Ígérem.
-De mi van akkor ha megszakad a kapcsolatunk?Ha már nem leszünk olyan szoros barátságban mint most?Nekem ti vagytok a családom a nagyiékkal együtt és nem akarlak elveszíteni titeket..-könnyeztem be
Anne nem szólt semmit.Magához ölelt és vigasztalni próbált,de tudtam,hogy ő is ugyanúgy sír mint én.
-Minden rendben lesz.Ígérem.
Könnyezve bólintottam és még egy darabig így ültünk.Eszembe jutott az első napra amikor találkoztam vele.
"~Visszaemlékezés:
A Starbuck's-ba tartottam,hogy igyak egy forrócsokit amikor véletlen neki mentem egy lánynak.Majdnem elesett de szerencsére épp időben fogtam meg a kezét,így se neki se a telefonjának nem lett baja.Bocsánatot kértem tőle majd bementem a kávézóba és kikértem a rendelésemet,fizettem és távoztam is.Épp mentem volna ki az ajtón amikor az nyitódott ki és jött be rajta egy lány ezzel a pohár tartalmát a pólómra borította.Azonnal felismertem a lányt.Ő volt az akinek az előbb neki mentem.Elnézést kért és mondta,hogy menjek el hozzájuk,hogy ki tudja tisztítani a foltot.
~Visszaemlékezés vége"

Elnevettem magam az emlékre.
-Mi olyan vicces?-értetlenkedett Anne
-Csak eszembe jutott az ahogy megismerkedtünk.
-Ja igen..A két szerencsétlen egymásra találása.
Mindketten elnevettük magunkat.Eldöntöttük,hogy csinálunk vacsit mire a szülei hazaérnek.Ez 1 órát vett igénybe.Mivel a szülei még nem voltak itthon,így a húgával együtt vacsoráztunk meg.Utána én elmentem fürdeni.Gyorsan végeztem,megtörölköztem és fogat mostam.Visszamentem a nappaliba ahol már Anne is pizsiben volt.
-Nézzük a sorozatunkat?-kérdezte vigyorogva
-Ez nem kérdés.-vigyorogtam és ráugrottam mire fájdalmasan felnyögött
-Vonszold le rólam a seggedet.-nyögte és próbált letolni magáról
Nevetve szálltam le róla majd kényelmesen elhelyezkedve minden figyelmemet a tv-nek szenteltem.10 után lett vége a sorozatnak és éppen készültünk lefeküdni amikor Anne szülei megérkeztek.Anne lent maradt,hogy beszéljen velük én csak köszöntem és felmentem.Bedőltem az ágyba és magamra húztam a takarót.Az éjjeliszekrényről elvettem a telefonom és írtam egy üzenetet Marknak.
"Jó éjt hercegem."-küldtem el neki
Pár perc múlva érkezett is a válasz.
"Jó éjt hercegnőm."
Elmosolyodva tettem le a telefont.Mikor Anne is feljött,becsukta az ajtót és ő is lefeküdt,
-Csak 2 napig lesztek a nagyidnál?-kérdeztem
-Igen.Ja és jut eszembe.Holnap nincs első 2 órád szóval kelhetsz akkor amikor mi.
-Ez az.-vigyorogtam mint a tejbe tök
Anne elnevette magát.
-De most már aludjunk.Jó éjt.-mondta és lekapcsolta a villanyt
-Jó éjszakát.-válaszoltam és vártam,hogy elnyomjon az álom

12.rész

Sziasztok!

Anna vagyok, Szandi társírója és ez az első rész, amit én írtam.

Remélem elnyeri a tetszéseteket és akkor itt is van a 12. rész ^^

Jó olvasást nektek💜

Sok puszi

xoxo Anna

Másnap, mikor felkeltem, egyedül voltam az ágyban, Mark már nem volt mellettem. Kicsit még fetrengtem az ágyban, majd kikeltem és a függöny elhúzása után kinyitottam az ablakot. Jól esett a reggeli friss levegő, bár már most meleg volt. Egy kis idő elteltével lementem a konyhába, ahol Mark nekem háttal állva tevékenykedett.
-Jó reggelt. –köszöntem rekedten, kásás hangon. Felém kapta a fejét.
-Neked is. –mosolygott rám. –Most elrontottad a meglepetést. –durcázott.
-Milyen meglepetést? –csodálkoztam el.
-Fel szerettem volna vinni neked a reggelit, hogy az ágyamban együk meg. –magyaráztam neki.
-Visszamenjek és színleljek alvást? –kérdeztem egy halvány mosollyal az arcomon.
-Nem kell.. az már nem ugyan az. –mosolygott és egy csókot nyomott ajkaimra.
-Hogy aludtál? –érdeklődtem és leültem az asztalhoz, egy székre.
-Ha nem rugdalóztál volna, nagyon jól aludtam volna. –nevetett fel.
-Bocsánat.. –motyogtam sajnálkozva.
-Jaj nehogy magadra vedd, csak piszkállak. –mentegetőzött egyből. –Mit kérsz? Kávét vagy teát?
-Hát.. talán kávét. De jó sok tejjel és cukor nélkül. –adtam le a „rendelésemet”
Figyeltem ahogy rutinosan mászkál a konyhában, szinte már oda sem néz, hogy mi hol van, csak kinyit egy szekrényt és reflexből nyúl a bögréért, egy másikból kettő tányért vesz ki és egy fiókot kihúzva kivette szükséges evőeszközöket. A szememet nem vettem le róla, csak mikor a telefonom csörgését hallottam meg a szobából. Nem akartam felvenni, bárki is hívott. Nem voltam most senkire kíváncsi Markon kívül. Ő aggódott értem igazán, a többiek arra sem vették a fáradságot, hogy felvegyék a telefont, pedig hívtam Anne-t és Dylant is. A nagyiéknak pedig főleg nem akartam felvenni a telefont, nem volt erőm megint veszekedni velük. Még nem tudom meddig nem megyek vissza, de nem terveztem sokáig itt maradni, nem szeretnék Mark családjának terhet jelenteni. Úgy gondoltam talán egy vagy két éjszakát maradok még.
-Jess.. itt vagy? –integetett a szemem előtt Mark.
Megráztam a fejem.
-Igen, bocsánat. Mit mondtál? –kérdeztem egy kicsit zavartan.
-Csak annyit, hogy remélem szereted a tükörtojást pirított kenyéren, mert azt csináltam. De ha az nem jó, akkor tudok mást is csinálni. –hadarta. Megfogtam a kezét.
-Nyugodj meg. Jó lesz nekem. –bólogattam.
Leült velem szembe. Csatlakozott hozzánk Paul és Jackson is. Együtt reggeliztünk meg és beszélgettünk evés közben. Nagyon kedvesek voltak velem tegnap is és ma reggel is, nagyon szimpatikus volt nekem is Mark családja. Bárcsak olyan lehetne az én életem, mint az övé. Sokkal boldogabb lehetnék és nem kellett volna azon aggódnom, hogy nagyjából két hét múlva magam mögött kell mindent és mindenkit hagynom aki valaha fontos volt nekem. Ez annyira nem igazság. Miért nekem kellett lennem annak a lánynak, akinek meghaltak a szülei és a nagyszüleivel kellett élnie? Nem mintha nem szerettem volna velük élni, de minden más lenne, ha anyáék még itt lennének.. Akkor nem kellene magam mögött hagyni mindent és nem menne tönkre hamarosan az életem. Reggeli után felmentem Mark szobájába. Gondolkodtam. Tudtam, hogy nagyiék nagyon aggódtak értem, de most muszáj volt egy kicsit kiszakadnom az otthoni környezetből, hogy át tudjam viszonylag nyugodtan gondolni a dolgot. Féltem elköltözni. Tudtam, hogy ha elmegyek, egy idő után megszakadna mindenkivel a kapcsolatom, azt pedig nem szerettem volna, túl fontosak voltak nekem ahhoz. Markkal még csak most jöttünk össze és máris el kellett szakítani minket egymástól. Visszaemlékeztem arra, mikor még kicsik voltunk és Dylannel együtt játszottunk a játszótéren.

*Visszaemlékezés*
Mikor első nap volt az iskolában, nagyon nem akartam ott maradni. Anya lábába kapaszkodtam és sírtam. Féltem a sok idegen gyerektől és a magánytól. Szinte senkit nem ismertem ott, nem akartam, hogy kiközösítsenek. Álltam az osztályterem ajtajában és megszeppenve néztem körbe. Egy kisfiú jött oda hozzám.
-Miért vagy szomorú?
-Nem akarok itt lenni. –szipogtam. Szó nélkül megölelt.
-Dylan vagyok. Leszünk barátok? –kérdezte mosolyogva.
-Jessica vagyok. Igen. leszünk. –mosolyogtam én is.

A homokozó szélén ültem és hívogattam a közelben fekvő kiscicát. Egyszer csak a cica elfutott és utána futott Dylan.
-Dylan! –kiabáltam rá. –Én meg akartam őt simogatni! Olyan gonosz vagy!
-Nem is vagyok gonosz! Te vagy a gonosz. –mondta sértődötten és meglökött. Beleestem a homokozóba. Ijedtségemben először nem szólaltam meg, aztán sírni kezdtem. Odajött hozzám és segített felülni.
-Bocsánat.. –mondta és megölelt. Hozzá bújtam és abbahagytam a sírást.
Elment. Vártam rá. Mikor visszajött, a macska ott volt a kezében. Mosolyogva néztem. Kivettem a kezéből a cicát és simogattam. Haza akartam vinni, de mikor odamentünk anyáékhoz, hogy engedjék meg, hogy megtartsa, nem engedték meg. Nagyon mérges voltam rájuk. Akkor napokig nem is beszéltem velük. Dylannel szerencsére közel laktunk egymáshoz, ezért a játszótéren voltunk egész nap, csak enni mentem haza.

Mikor az első barátom szakított velem, Dylant hívtam egyből. Átjött hozzánk, hogy megvigasztaljon. Mindig ő nyújtotta nekem a legnagyobb támaszt. Az évek során ő lett a legjobb fiúbarátom. Kiöntöttem neki a szívemet, sokkal jobban éreztem magam utána. Egész este filmeket néztünk és nálunk aludt. Soha nem akartunk többet a másiktól, csak barátok voltunk és ezen nem is akartunk változtatni.


Gimnázium első napján mutattam be Dylannek Anne-t, akit a nyár folyamán ismertem meg. Úgy gondoltam nagyon összeillenek és jóban is lennének, ha nem több. Szerencsére hamar egy hullámhosszon voltunk mind a hárman és azóta is legjobb barátok vagyunk, természetesen ők második évben összejöttek.
*Visszaemlékezés vége*

-Minden rendben? –kérdezte Mark.
-Persze, csak kicsit elbambultam.
-Oké. Miért szöktél el a nagyszüleidtől? –kérdezte. –Tudom, hogy a költözés miatt akadtál ki, de otthon is dühönghettél volna. Nem mintha bánnám, hogy itt vagy, de miért gondolod, hogy ez a legjobb megoldás?
-Azért, mert ha otthon lennék, tudom, hogy nagyi folyton beszélni akarna velem és én meg most látni sem akarom. egyszerűen csak kell egy kis tér, hogy tisztán láthassak, amit ha otthon lennék, nem kapnék meg. És nincs erőm veszekedni vele megint. Bűntudatom is van, hogy úgy viselkedtem velük, de úgy érzem megérdemelték.
-De figyelj..Mások azért szöknek el, mert bántják őket otthon vagy csak simán azért, mert egyáltalán nem érzik ott jól magukat. Oké, hogy most ez neked is nehéz, de te csak elköltözöl. Persze én sem örülök neki, de attól függetlenül jól bánnak veled és jó életed van. Szerintem ez most önzőség volt a részedről. A nagyszüleidnek ugyan úgy az elejéről kell kezdeniük mindent, mint neked. És ezzel a döntéssel is csak neked szeretnének jót. Neked akarnak jobb jövőt biztosítani és ezért áldozatot kell hozni. -mondta el a véleményét.
-Most azt akarod mondani, hogy azt akarod elmenjek? Mi van azzal, hogy eljössz velem? Mi van azzal, hogy te leszel a hercegem, én pedig a hercegnőd? Egyáltalán komolyan gondoltad? Azt hittem, hogy te meg fogsz érteni engem.. -borultam ki teljesen.
-Nem erről van szó, nem akarom, hogy elmenj.. de minden okkal történik. Az is hogy a szüleid balesetet szenvedte, hogy mi összejöttünk és az is, hogy elköltözöl. Sajnos ezen nem lehet változtatni, bele kell törődnöd. Ha csak nem szerzel a nagyszüleidnek valami extrán jól fizető állást. -nem akartam tovább hallgatni őt. Egyszerűen nem értettem, mi ez a hirtelen vélemény változás.
-Hagyd abba! Ettől nem lesz jobb. Csak rontasz a helyzeten. Inkább elmegyek.. -mondtam és elkezdtem készülődni.
-Nem így gondoltam. Csak szerintem át kellene kicsit gondolnod.. A kapcsolatot akkor is tudjuk tartani, ha egy óceán választ majd el minket el egymástól. Nehéz lesz, de meg tudjuk oldani. -húzott az ölébe Mark.
-Mark.. ugyan.. ezt még te sem hiszed el.. -mondtam szomorúan. Képtelenség, hogy bármelyikükkel is megmaradjon hosszútávon a kapcsolat. Ahhoz ez túl nagy távolság.
A telefonom folyamatosan csörgött, fogtam magam és kikapcsoltam.
-Ma estére még maradhatok? -kérdeztem halkan.
-Persze. -mosolygott. -Addig maradsz ameddig szeretnél. -puszilta meg a homlokom,.
-Nézünk filmet? -kérdeztem.
-Amit csak szeretnél. -mosolygott. Elővette a laptopját és megmutatta, hogy milyen filmek vannak letöltve. Egy vígjátékot választottam, a Ted első részét. Úgyis régen láttam már. Lementem a konyhába popcornért, amíg ő rácsatlakoztatta a laptopját a tv-re és megcsinálta az ágyat. Megcsináltam két csomaggal és felmentem Mark szobájába vele. Befeküdtünk mindketten az ágyába és elindult a film, minden figyelmemet annak szenteltem.
Gyorsan telt az idő és már a harmadik filmnél tartottunk, mikor megkordult a hasam. Lementünk és gyorsan megvacsoráztunk, majd vissza is mentünk. Folytattuk a filmnézést, de nagyon fáradt voltam, így elnyomott az álom Mark mellkasán.

Bejegyzés

Sziasztok:)
Remélem tetszett a 11. rész nektek:)
Most azonban nem résszel jöttem,hanem egy hírrel. Lett a blognak egy másik írója is aki nem más mint Anna:) Nagyon jó barátnőm és nagyon jól ír. Szóval eddig úgy néz ki,hogy majd felváltva fogjuk felrakni a részeket. A 12.-et ő fogja nektek felrakni a 13.-at meg majd én és így tovább. Ennyit akartam csak.
Köszönjük ha továbbra is velünk tartotok.💙

11.rész

Sziasztok:)

Megérkezett a 11. rész^^

Remélem tetszett nektek az előző rész és izgatottan vártátok a következő részt. Próbálom minél érdekesebbre írni. Remélem sikerült.

Jó olvasást.💜

 Hatalmas ölelés

Szandi xx

Pocsékul éreztem magam amikor felébredtem. Kinyitottam a szememet,de gyorsan vissza is csuktam. Hirtelen ért a világosság.Mikor már kezdtem megszokni és a szemeim is hozzászoktak a világossághoz,felkeltem az ágyról és kinyitottam az ablakot. Felültem a párkányra és néztem a csendes utcát. Élveztem a napsütést és a nyugalmat. Még mindig nem tudtam felfogni,hogy 2 hét múlva Londonba kell mennem. Itt kell hagynom a barátaimat,Markot,az otthonomat. Mindenemet ami lelkileg ide köt. Miért nem lehet azután költözni,hogy leérettségiztem? Miért kell nekem új suliba mennem és mindent előröl kezdeni? A szalagavatón is cserben kell hagynom a páromat.. Pedig annyit készültünk rá. Már a ruhánk is megvan. Nem értem.. Simán megtudták volna várni a nagyiék,amíg befejezem a sulit. De nem.. Nekik tönkre kellett tenniük mindent.Kétségbe vagyok esve.Itt akarok maradni,de a nagyiék tuti,hogy nem engednék meg.Pedig igazán megérthetnék,hogy nekem itt vannak a barátaim,az otthonom.Nem akarom őket csak úgy itt hagyni.Markkal is végre összejöttem és minden jól alakul.A távkapcsolat nem hiszem,hogy sokáig működne.Előbb vagy utóbb valamelyikünk véget vetne a kapcsolatnak,amit meg is értenék,hiszen a párkapcsolatok 90%-a szakításra van ítélve.Persze akik halálosan szerelmesek egymásba és hosszabb ideje együtt vannak,mint például mi azok lehet,hogy végig tudják csinálni,amíg a másik utána nem tud menni,vagy esetleg az aki elköltözött visszaköltözik.Ez a tudat teljesen elkeserített és a szemeim megint megteltek könnyel.Utálok sírni,mert azzal csak a gyengeségemet mutatom ki de most ebben a pillanatban nem tudok mit tenni csak sírni.Lemásztam a párkányról és kimentem a szobámból.Csend volt még a lakásban.Lementem a konyhába kávét főzni.Közben felnéztem a fali órára ami 8:32-őt mutatott.Felültem a konyhapultra és egyszerűen csak bámultam magam elé.Úgy nézhettem ki mint egy depressziós,de őszintén úgy is éreztem magam.Mikor lefőtt a kávé,kitöltöttem a bögrémbe és visszamentem a szobám rejtekébe.Visszaültem a párkányra és a kávémat szürcsölgetve néztem a messzeségbe.Kezdett ébredezni LA,így az utcánkat is megtöltötte az autók zaja.Mikor megittam a kávémat elmentem zuhanyozni.Szükségem volt most egy megnyugtató és a forró zuhanyra.Bezártam az ajtót és levettem a pizsimet.Megnyitottam a csapot és a legmelegebb hőmérsékletre állítottam be.Beálltam és becsuktam magam mögött a kabin ajtaját.Egy ideig égette a bőrömet a forró víz,de hamar hozzászoktam.Felfogtam a hajamat egy hajgumival,hogy ne legyen vizes és hagytam,hogy a víz lemosson rólam minden egyes könnycseppet.El akartam felejteni mindent,még ha csak egy kis időre is,de muszáj különben megőrülök.Valahogy ki kell kapcsolnom az agyamat.
Elég sokáig áztattam magamat és csak arra lettem figyelmes,hogy a kabin padlóján ülők,felhúzott lábakkal és zokogok.Elzártam a csapot és ekkor döntöttem el,hogy ez így nem mehet tovább..Ki kell adnom magamból mindent.Megtörölköztem,majd a törölközőt magam köré tekerve mentem vissza a szobámba.Magamra kapkodtam a kezembe akadó ruhákat és fehérneműket majd a szekrényből kivettem pár napra való ruhát.Beleszórtam a táskámba,majd a tisztálkodószereket és a fontosabb cuccaimat.A törölközőt az ágyon hagytam.Lekocogtam a lépcsőn,vállamon a táskámmal.Felvettem a cipőmet és a bőrdzsekimet mivel idő közben kint esni kezdett az eső,de nem volt hideg,így elég volt az.Lekaptam a kocsikulcsot a kulcstartóról és kimentem.Kinyitottam a kocsiajtót és behuppantam.A táskámat az anyós ülésre dobtam és elindítottam a motort.Bekötöttem magamat a biztonság kedvéért és elindultam.Nem érdekelt most semmi csak az,hogy minél távolabb kerüljek ettől a háztól.Gondolkoznom kell.Még nem tudtam hova fogok menni és mit fogok kezdeni magammal pár napig,de most nem ez volt az elsődleges célom.Nem is nagyon figyeltem,hogy merre megyek.Ösztönösen forgattam a kormányt és követtem az ismerős út vonalát.Mikor az útszakasznak vége lett,leállítottam a motort és kiszálltam.A táskámat bent hagytam a kocsiban,de a kocsikulcsot és a telefont kivettem.Sőt még a papának az egész doboz cigijét is kivettem és sétálni kezdtem.Csend volt.Nem érdekelt,hogy esik az eső és esetleg elázok.Semmi sem érdekelt.Elsétáltam pontosan arra a helyre ahol Markkal voltam 2 napja.Kisétáltam egészen a talaj végéig és úgy néztem le Los Angeles-re.Az idő pont a hangulatomat "festette" meg.Borongós és esős.Belül én is ezt éreztem.Visszamentem a kocsihoz és kivettem egy pokrócot a hátsó ülésről.Azért nem akarok koszos lenni..Leterítettem a fűbe és leültem rá.Kivettem a kabátom zsebéből a cigis dobozt meg az öngyújtót és rágyújtottam.Nem ez az első alkalom,hogy cigizek,bulikban elég gyakran szoktam meg néha hétköznap is.Szívtam egy slukkot belőle és néztem ahogy a maradék füst amit nem tüdőztem le eltűnik az esőben.Jól esett ahogy újra éreztem,hogy a nikotin átjárja a szervezetemet.Pár perc alatt el is szívtam.Elnyomtam a csikket és eldobtam.Nem akartam egy újabbra rágyújtani ezért csak élveztem az esőt és a tájat amit már csak 2 hétig nézhetek..
Mikor már a ruhámból és a hajamból csavarni lehetett a vizet összehajtottam a pokrócot és visszaindultam a kocsihoz.Bedobtam a csomagtartóba,majd beültem a vezető ülésbe.Mielőtt elindultam volna írtam egy üzenetet Marknak.
"Otthon vagy?"
Feltekertem a fűtést,mert kezdtem egy kicsit fázni.Míg Mark válaszára vártam próbáltam felmelegedni.Pár perc múlva rezgett a telefonom és megjelent a kijelzőn a válasz.
"Igen.De miért nem veszed fel a telefonod?Órák óta próbállak utolérni.."
"Mindent elmondok ha odaértem.Fél óra és ott vagyok."-válaszoltam és már el is indultam
Az ígéretemet betartottam és kb fél óra múlva már a kocsifelhajtójukra parkoltam le.Kiszálltam,kivettem a kocsiból a táskámat és a pokrócot.Remélem megengedi,hogy itt maradjak pár napig..Az ajtóig futottam mivel nem akartam még jobban elázni.Mikor odaértem csengettem,és vártam,hogy valaki ajtót nyisson.Ez pár másodpercen belül meg is történt.Megszólalni nem volt időm mivel Mark berántott az ajtóból,hogy ne ázzak tovább.A hirtelen lendülettől a mellkasának ütköztem ezzel összevizezve őt is.El akartam húzódni,de nem engedte.Szorosan a karjaiba zárt.
-Annyira aggódtam érted.Merre jártál?Miért nem vetted fel a telefonodat?Vagy 1000-szer hívtalak.-szólalt meg egy idő után
Most már tényleg elhúzódtam tőle és az aggódó barna szempárba néztem.
-Elszöktem otthonról.-nyögtem ki-Itt maradhatok pár napig?
-Persze de mi történt?Azt mondtad jól kijössz a nagyszüleiddel.-értetlenkedett és segített levenni a vizes kabátot
Elvette tőlem a cuccaimat.
-Ha nem gond először inkább átöltöznék,mert nagyon fázok.-néztem rá miután levettem a cipőmet és elraktam az övé mellé
-Nyugodtan.Azt hiszem már ismered a járást,de ha nem az emeleten jobbra a második ajtó.Szolgáld ki magadat nyugodtan.A felső szekrényben találsz törölközőt és a hajadat is szárítsd meg.A ruháidat pedig tedd a szárítóra.Én a konyhában leszek.
Bólintottam és a táskámmal együtt felmentem az emeletre.Bementem azon az ajtón amit mondott.A fürdőben kötöttem ki.Miért is gondoltam,hogy máshova küld?!Levetkőztem és a ruháimat meg a pokrócot a szárítóra tettem.Megtörölköztem,a hajamat a törölközőbe csavartam addig amíg felvettem a tiszta és száraz ruhadarabokat.Kiengedtem a hajamat a törölköző "fogságából" és elkezdtem szárítani.Ez kb 15-20 percet vehetett igénybe.Mikor már mindenem száraz volt,lementem a konyhába.Remélem Mark még ott van.Ahogy leértem a lépcsőn az orromat tojásrántotta illata csapta meg.Beléptem a konyhába.Mark nekem háttal a sütő körül sürgött forgott.Nagyon el lehetett gondolkodva,mert azt sem hallotta meg,hogy leültem.
-Reggelit csinálsz?-kérdeztem halkan
Megugrott.Úgy látszik megijesztettem.Felém fordult.
-Igen.Valami olyasmi.Ettél otthon valamit?-kérdezte miközben megterített
Megráztam a fejemet.
-Csak egy bögre kávét ittam.
-Akkor itt az ideje a reggelinek.-mondta és már tálalta is mindkettőnknek a reggelit
-Most szeretnéd,hogy elmondjam vagy kaja után?
-Szerintem minél előbb annál jobb.De közben egyél.
-Úgy nem tudok beszélni.Kibírom még azt az 5 percet.-mondtam és összeszedtem a gondolataimat
-Figyelek.
Bólintottam és belekezdtem.
-Tegnap vacsora közben a nagyiék közölték velem,hogy költözünk Londonba.Boldog voltam mert minden vágyam,hogy Londonban élhessek.Kiskorom óta imádom azt a várost.Mondtam nekik,hogy ez remek stb és,hogy az érettségi után remek kikapcsolódási és továbbtanulási lehetőség lesz.DE.-egy ideig szünetet tartottam-Aztán a papa kinyögte,hogy nem érettségi után költözünk,hanem 2 hét múlva.Természetesen én kiakadtam és életemben először kezdtem el velük kiabálni.Aztán felfutottam a szobámba és bezárkóztam.Azóta nem is beszéltem velük.De szerintem jobb is.-fejeztem be a mondókámat
Mark tátott szájjal figyelt engem egy ideig.Úgy látszik nem csak engem sokkolt le ez a hír.
-Tehát ha jól értelmeztem 2 hét múlva itt hagysz mindent és mindenkit beleértve engem és a barátaidat is..-próbálta leegyszerűsíteni azt amit mondtam
Könnyes szemekkel bólintottam.Így,hogy az ő szájából is hallom és nem csak az én fejemben van még szörnyűbb mint gondoltam.Én nem akarom ezt az egészet.Én itt akarok maradni velük.Ő se tudott mit mondani,pont úgy ahogy én se.Csak néztünk magunk elé mint akik megörültek.
-Nem akarom,hogy itt hagyj..-szólalt meg alig hallhatóan
-Én se akarlak itt hagyni.Ezért szöktem el..-suttogtam
-Mit csináljunk?Hogyan győzzük meg a nagyszüleidet,hogy legalább az érettségiig maradjatok itt?
-Nem tudod..Eladták a boltot és már nem tudnának hol dolgozni.2 hét múlva átveszi a tulaj mi pedig repülünk Londonba.
-Megyek veled.-jelentette ki olyan egyszerűséggel mintha csak azt mondta volna,hogy esik az első
-Bárcsak lehetne.Akkor minden könnyű lenne.De neked is be kell fejezned a sulit.Itt van az öcséd,az apukád.A barátaid,Nem várhatom el,hogy miattam itt hagyj mindent és mindenkit.Elég szörnyű lesz ez nekem.
-De nem akarok nélküled itt maradni.Nem tudnám elviselni a hiányodat.Egy másik kontinensen lennél.Egy óceán választana el téged tőlem.Én ezt nem akarom.Veled akarok lenni,mert szeretlek.
Könnyes szemekkel néztem rá.Már nem tudtam sírni.Szerintem este és reggel minden könnyemet kiadtam magamból annyit sírtam.
-Én is szeretlek.
Nem szóltunk semmit csak megöleltük a másikat.Szorosan bújtam a karjaiba és magamba szívtam az illatát.Ha nem találkozhatunk többet,akkor legalább az illatára és rá emlékezzek.Nyakába fúrtam az arcomat.
Így ültünk egy darabig majd mindketten visszaültünk a helyünkre és megpróbáltuk magunkba tömni a reggelit.Pár falatnál többet nem tudtam enni.
-Délután 4-ig ketten leszünk.Aztán hazajön az öcsém és olyan 6 fele apa is.Szóval addig mit csináljunk?-törte meg a csendet
-Nem tudom,de minden egyes percet hasznosan akarok eltölteni amíg itt vagyok.
Leszedtük az asztalt és elmosogattunk.
-Akkor kezdetnek filmezés?-kérdezte most már a nappaliban ülve
-Benne vagyok,de ha lehet akkor ne ilyen csöpögős romantikus film legyen.Arra most nincs szükségem.
Bekapcsolta a tv-t és elkezdtük nézni a film listát.
-Halálos iramban 1-7-ig?-nézett rám
Bólintottam.Letöltötte a tv-re.Amíg a film töltődött addig,kihúztuk a kanapét,raktunk rá párnákat meg takarókat.Mark hozott be innit és popcornt is.Mire lefeküdtünk és kényelmesen elhelyezkedtünk a filmek is lejöttek.Elindította az első részt.Csendben voltunk és figyeltük a tv-t.Kb a film felénél jártunk amikor hozzá bújtam.Átölelt és a hátamat kezdte simogatni.Így néztük tovább a filmet.
Azt hiszem a 4.felénél járhattunk amikor elálmosodtam és elaludtam.


~Pár óra múlva:16:48~


Mark és egy ismeretlen fiú hangjára ébredtem fel.Halkan beszélgettek,gondolom nem akartak felébreszteni.Ahogy teljesen magamhoz tértem felismertem a fiú hangját és rögtön rájöttem,hogy az öccsével Jackson-nal beszélget.Kibújtam a takaró alól és felültem.Jackson a fotelban ült,Mark pedig az ágy végén foglalt helyet.A fiatalabbik Evans elcsendesedett és rám nézett,ezzel elérte,hogy Mark is megforduljon.
-Nem akartunk felébreszteni.-kezdett volna magyarázkodni
-Magamtól keltem fel.Nyugi.-mosolyogtam
Köszöntünk egymásnak Jacksonnal,majd hármasban folytattuk a beszélgetést.Az öccse nagyon jó fej,2 évvel fiatalabb mint én,de már most olyan tapasztalt az élettel kapcsolatban,hogy az valami hihetetlen.Nagyon okos és helyes fiú.Olyan fél 6 felé elkezdtünk vacsorát csinálni mire Mark és Jackson apukája hazaér.Bevallom kicsit izgultam,mivel vele még soha nem találkoztam.Csak reménykedni tudtam,hogy szimpatikus leszek neki és nem fog kirúgni a házából.Alighogy megterítettünk és lekapcsoltuk a sütőt,már hallottuk is a kulcscsörgést és nemsokkal később az ajtó nyitódását majd, csukódását is.
-Megjöttem!-hallottam meg egy igazán mély hangot
Markra néztem.
-Nem lesz baj.-súgta a fülembe és kihúzott a konyhából-Szia apa.
-Jó estét-köszöntem
A hangomra felkapta a fejét.
-Miért nem szóltál,hogy vendégünk lesz?Akkor hazafele menet beugrottam volna a cukrászdába sütiért,
-Miattam ne tessék fáradozni.Megvagyok én az édesség nélkül.
Elmosolyodott majd odajött hozzám.
-Őrülök a találkozásnak Mr.Evans. Jessica Tomlinson vagyok-mutatkoztam be illedelmesen és kezet nyújtottam
-Ugyan hagyjuk ezt a hivatalos Mr.Evans-t.Paul Evans és szólíts nyugodtan Paul-nak.-mosolygott rám és a kezemet arrébb tolva megölelt
-Rendben.-nyögtem ki és visszaöleltem
-Mik ezek az ínycsiklandozó illatok?-kérdezte miután elengedett-Csak nem főztetek?
Mosolyogva bólintottunk Markkal és Jacksonnel.Megvártam amíg mindkét fiával köszönnek egymásnak majd bementünk a konyhába.Leültünk az asztalhoz és mindenki szedett magának kaját és vacsorázni kezdtünk.
-Mesélj magadról Jess.Mark nem sokat mesélt rólad.
-Hát igazából én sem tudok sok mindennel szolgálni Mr.E..-kezdtem volna de Mark finoman meglökte a kezemet-Vagyis Paul.
-De én arra a kevésre is kíváncsi vagyok.-mosolygott
Bólintottam és mindent elmondtam neki amit rólam tudni lehet.
-Ja és apa,Jess itt maradna pár napig ha lehet.-szólalt meg a barátom miután befejeztem a beszélést
-Persze fiam.De ha szabad megkérdeznem akkor miért?-nézett rám
Nagy levegőt vettem és tömören elmondtam neki is mi történt.
-Értem.Hát remélem sikerül rávenned a nagyszüleidet,hogy ne költözzetek el.
Mosolyogva bólintottam és befejeztem az evést.Mikor végeztünk,leszedtük az asztalt és elmosogattunk.Utána a nappaliban elég sokáig beszélgettünk,majd mindenki visszavonult a szobájába.Én elmentem tusolni,mivel már fáradt voltam.Fél óra alatt végeztem is majd helyet cseréltem Markkal.Visszamentem a szobájába és bebújtam az ágyba.Hiába próbáltam nyitva tartani a szememet és megvárni őt nem sikerült.Elnyomott az álom.

10.rész

Sziasztok:)

Meghoztam a következő rész.

Tudom,hogy azt ígértem minden héten lesz rész,de nem éreztem valami jól magam az elmúlt héten és ezért nem tettem fel részt.

Remélem,mindenkinek tetszeni fog ez a rész.

Ha igen kérlek,hagyjatok magatok után nyomot.

Köszönöm:)

Jó olvasást. :*

Hatalmas ölelés

Szandi xx

Reggel a telefonom rezgésére keltem fel. Miért nem csörög az ébresztő?Kinyitottam a szemem és elvettem a telefont a szekrényről.5:50.Ne már..Még lenne fél órám.Feloldottam a zárat és megnéztem az értesítőt. Instagramnak a kis ikonja jelent meg a képernyőn.
-Az nem érdekel..-gondoltam magamban és visszatettem a telefonomat az éjjeliszekrényre
Megpróbáltam elaludni de nem sikerült. 10 perc forgolódás után lerúgtam magamról a takarót és felkeltem. Felhúztam a redőnyt és kinyitottam az ablakot szellőzésképpen. Kiválasztottam a mai ruhámat ami egy mintás shortból,fehér ujjatlanból és egy lenge kardigánból állt. Kerestem fehérneműt is majd bementem a fürdőbe. Megnyitottam a vizet és amíg vártam,levetkőztem. Felkötöttem a hajamat egy kontyba. Beálltam a kabinba és elkezdtem zuhanyozni. Imádom magam áztatni,de most sietnem kell,mert nem akarok megint elkésni. Ahogy végeztem egy törölközőt tekertem magam köré és a tükör elé álltam. Kiengedtem a hajam és kifésültem. Laza hullámokban omlott a vállamra. Kivettem a szekrényből az arclemosómat és megtisztítottam az arcomat. Utána előkerestem a korrektoromat és az apró bőrhibáimat eltüntettem. Feltettem a szokásos napi sminkemet: szempillaspirál és szájfény. Mikor végeztem felöltöztem. A pizsamámat bedobtam a szennyes kosárba és kimentem. Kihoztam a táskámat a szobámból és lementem a konyhába. Csináltam magamnak karamellás lattét. Beletöltöttem a termoszba. Felnéztem a faliórára. 6:57-et mutatott. Mivel még volt időm,így csináltam magamnak müzlit. Kimentem a nappaliba és a kanapéra ülve bekapcsoltam a tv-t. Halkítottam rajta,hogy ne keljenek fel a nagyiék. Kapcsolgattam a csatornák között és mikor megtaláltam a kedvenc zenecsatornámat megálltam ott. A tálat az ölembe véve enni kezdtem.
Kb úgy fél óra múlva már a kocsiban ültem és vezettem a sulihoz. Bekanyarodtam a suli utcájába. Innen már csak 5 perc és ott vagyok. Leparkoltam a diákoknak és a tanároknak kialakított parkolóban és kiszálltam. Kivettem a cuccaimat és felmentem a lépcsőn. Épp mentem volna be az ajtón amikor Anne-től és Mark-tól egyszerre kaptam egy üzenetet. Anne azt írta,hogy nem jön be első órára,mert fogorvoshoz megy Mark pedig azt,hogy várjam meg a suli előtt. Mindkettőjüknek válaszoltam. Leültem az egyik padra és Markkal beszélgettem addig amíg ide nem ért. Pár perc múlva valaki befogta a szememet.
-Nagyon vicces Dylan..-sóhajtottam és megfogtam a kezét
-Honnan tudtad,hogy én vagyok?-nyafogott és leült mellém a padra.
-Egyértelmű volt,mivel mindig ezt csinálod.
-Nem is.
Nem szóltam vissza neki. Inkább visszaírtam Marknak.
-Mi a franc?-kérdezte és kikapta a kezemből a telefont
-Dylan!Add vissza!-kiabáltam és próbáltam elvenni tőle
Egyik kezével lefogott,hogy ne tudjak mozogni.
-Add ide a telefonom!-néztem rá összehúzott szemekkel
Nem figyelt rám. Elkezdte olvasni a beszélgetésemet. Tudom,hogy nem titkólhatom előttük örökre de nem,így kellene megtudnia.. Én akartam elmondani nekik és akkor amikor mind a ketten itt vannak.
-Ti együtt vagytok?!-visított fel
Megijedtem a hangjától. Soha nem hallottam még ilyen vékony hangon beszélni.
-Igen.. De esküszöm,hogy el akartam neked mondani. Csak akkor amikor itt van Anne is. Ugye nem haragszol?
-Dehogy! Miért haragudnék? Örülök a boldogságodnak.-mosolygott
Elmosolyodtam és megöleltem.
-Remélem sokáig boldogítjátok egymást és majd mehetünk négyesben randikra meg úgy mindenhova.-vigyorgott
-Persze.-nevettem el magam
Míg Markra vártunk addig nagyon sokat beszélgettünk. Szeretek Dylannel beszélgetni. Néha jobban megért mint Anne. Nem azt mondom,hogy Anne nem ért meg,mert az nem lenne igaz. A legtöbb dolgomat a barátnőmmel beszélem meg és persze vannak dolgok amikben nem értünk egyet. Amikben általában Anne nem ért egyet furcsa módon Dylan igen.
-Megjött a szerelmed.-rántott vissza a valóságba Dylan hangja
Felnéztem és megpillantottam,ahogy Mark mosolyogva közeledik felénk. Adott egy csókot,Dylannel kezet fogott és bementünk.
-Anne miért ment fogászatra?-néztem Dylanre
-A fogszabályzója miatt.-válaszolt
Felült a korlátra de majdnem leborult,mert nem találta meg az egyensúlyát. Elnevettem magam.
-Nagyon vicces.-morgott és inkább leszállt róla
Nevetve bólintottam,hogy igen,az volt. Beszélgettünk,amíg be nem csengettek. Igazából még utána is,és csak akkor indultunk el a terem felé amikor láttuk,hogy jön a tanár. Még a tanár előtt bementünk a terembe,és mindketten leültünk a helyünkre.
-Amúgy nem törink lesz?-fordultam hátra Dylanhez
-De.-válaszolt miután megnézte a telefonjában
-Akkor miért Mr. Peterson jön be?
Ő az énektanárunk. Ma nem is lenne ének óránk.. Épp válaszolni akart volna Dylan amikor belépett Mr. Peterson az igazgatóval a nyomában.
-Jó reggelt 12. E.-köszöntek mindketten
-Jó reggelt.-köszöntünk mi is.
-Nos.. Mint tudják alig 5 hónap van a ballagásig,és az érettségiig. A szalagavató a jövőhónapban lesz,gondolom ezt is tudják. Van olyan diák itt aki most bukásra áll bármilyen tantárgyból?-kérdezte az igazgató
Körbenéztem az osztályban. 2 ember tette fel a kezét. Szerintem az igazgató már meg sem lepődött. A két osztálytársam szinte minden évben megbukott félévkor is és év végén is. Nem is értem,hogy jutottak el idáig.. Én se vagyok egy minta diák de azért a kettesem mindig megvolt mindenből. Soha nem buktam meg eddig,és nem is akarok.
-Akkor maguk jöjjenek velem. A többieknek pedig további szép napot kívánok.-mondta és kiment
Mikor kiment a két osztálytársam Mr. Peterson kezdett el beszélni.
-Gondolom meglepődtek,hogy én jöttem be Mrs. Blake helyett. Ez azért van mivel a tanárnő lebetegedett és én helyettesítem ma őt. Szóval vegyék elő a történelem felszerelésüket és kezdjük az órát.-csapta össze a tenyereit
Mindenki egy fájdalmas nyögést adott ki mire a tanár megint megszólalt.
-Nincs nyöszörgés. Vagy talán egész órán felelni akarnak?
Kivettem a táskámból a cuccomat és unottan vártam,hogy mit kell kijegyzetelni. Felírta a tanár a táblára a lecke címét. Megkerestem a könyvben és a szövegkiemelőmet a kezembe véve kihúztam a lényeget. 5 oldal szöveg amiből talán másfél-2 oldal a lényeg. Ahogy végeztem elkezdtem írni a füzetembe.
Észre se vettem,hogy milyen hamar eltelt a 45 perc,csak akkor amikor kicsengettek.Felálltam a helyemről,kivettem a táskámból a termoszt és kimentem,Dylannel a nyomomban.Leültünk a szokásos helyünkre.
-Anne mikor jön be?-kérdeztem
-Azt mondta 10 perc és ideér.Csak dugóba került.-válaszolt a telefonját bújó barátom
Belekortyoltam a kávémba.Mivel unatkoztam,így én is elkezdtem telefonozni.Elindítottam a kedvenc játékomat és játszottam,közben kávét ittam. Nem tudom mennyi idő telhetett el de leállt a játékom és Mark neve jelent meg a kijelzőn.Felvettem.
-Szia.-köszöntem mosolyogva
-Szia hercegnő.Merre vagy?-kérdezte
-A termünk előtt.Te?
-Kijöttem cigizni,de mindjárt megyek be hozzád.-válaszolt és hallottam ahogy a haverjai a háttérben beszélgetnek
-Rendben.Ezért hívtál vagy akarsz még mást is?-kíváncsiskodtam
-Csak ezért.
-Oké.De akkor tegyük le.Nem akarom,hogy sok legyen a számlád meg úgyis mindjárt találkozunk.
-Sietek.-válaszolta és letette
Folytattam tovább a játékot.Lehet sokan kislányosnak néznek,de nem érdekel.Imádom ezt a játékot és nem fogom senki kedvéért abbahagyni.Mikor meguntam abbahagytam és megittam a maradék kávémat.Dylan is eltette a telefonját.Elkezdtünk beszélgetni amíg meg nem jött Anne és Mark.
-Sziasztok.-köszönt Anne
Megöleltem barátnőmet majd odaengedtem Dylanhez. Marktól kaptam az arcomra egy puszit,utána pedig leült mellém.
-Hát ti?-kérdezte meglepődve Anne
-Hát mi.-vigyorgott Mark
Barátnőm elképedve nézett hol rám,hol Mark-ra.
-Ezt nem hiszem el.-kezdett el tapsikolni-Sokáig fiatalok
-Köszönjük.-mosolyodtam el
A szünetet végig beszélgettük és amikor becsengettek mentünk órára.
A nap egész elviselhetően telt el.Lehet,hogy azért mert nem voltak olyan vészes óráim.Mikor az utolsó óráról is kicsengettek,elpakoltam a cuccaimat és kimentem a teremből.A suli parkolója felé vettem az irányt amikor a sulit is elhagytam.Épp ültem volna be a kocsiba amikor valaki elkapta a csuklómat.
-Babe.-szólalt meg Mark-Hova szöksz?-vigyorgott mikor megfordultam
-Haza.-kuncogtam és megöleltem
-Elmegyünk sétálni?Olyan jó idő van.
-Menjünk,de nekem 5-re haza kell érnem.
-Addigra haza fogsz.-mosolygott-Na ülj be a kocsiba és kövess engem.-mosolygott
Mosolyogva bólintottam és beültem a kocsiba.Bekötöttem magam és megvártam amíg Mark is elrendezi magát.Nemsokkal később már úton voltunk.Követtem őt a kocsival.Egy park szerűségnél kötöttünk ki.Leparkoltam Mark mellé és kiszálltam a kocsiból.Összekulcsoltuk az ujjainkat és elindultunk a park bejárata felé.Beszélgettünk és közben sétáltunk. Egyre jobban kezdem azt érezni,hogy beleszeretek. Eddig is szerettem,de nem úgy,ahogy most kezdem. Nem tudom megmagyarázni azt az érzést,mert nincs rá szó,hogy mit érzek. Egyet tudok mondani: hihetetlenül boldog vagyok. Szerintem minden nő megérdemli azt,hogy a barátja/férje hatalmas mértékű szerelemmel szeresse őt. Nem tudom,hogy Mark mit érez irántam,de ezek szerint ő is szerethet ha azt akarta,hogy a barátnője legyek.
Nem vagyok az a pasizós lány,sőt.. Mark előtt 2 fiúval jártam. Az egyik inkább ilyen gyerek szerelemnek nevezhető a másik pedig csak egy kábulat volt. Azt hittük,hogy illünk egymáshoz pedig nem. Ég és föld voltunk. Az utóbbi kapcsolatomnak 3 éve lett vége és azóta nem jártam senkivel. Randiztam párszor de vagy nekem volt szimpatikus a fiú vagy én nem voltam neki. De mindegy. Örülök,hogy így alakult az életem,mert ha nem így lett volna akkor nagy valószínűséggel nem ismertem volna meg Markot és most nem sétálnék vele egy gyönyörű parkban.
Talán 1 órája sétáltunk amikor kezdett sötétedni. Elővettem a telefonomat és megnéztem mennyi az idő. 18:36.
-Mivan?!-kerekedtek ki a szemeim
Basszus.. Nem mehetett el ennyire az idő. Megígértem a nagyiéknak,hogy 5-re otthon leszek és csinálok nekik vacsit mire hazaérnek.
-Mi a baj?-nézett rám Mark majd amikor meglátta,hogy mennyi az idő kicsit ő is ideges lett
Azt hittem,hogy 1 órája sétálunk pedig már több mint 3 órája..
-Mennek kell. A nagyiék tuti ki fognak nyírni.-mondtam és visszafordultunk
Mikor kiértünk a parkolóba elköszöntem tőle és a kocsiba ülve hazavezettem. Betartottam minden szabályt,mert nem akartam balesetet okozni. Elég volt egyet túlélnem.. Mikor beértem az utcánkba,leparkoltam a kocsifeljárón és kiszálltam. Berohantam a kertbe. Kinyitottam az ajtót.
-Megjöttem!-kiabáltam el magamat szokás szerint
Hallottam a mocorgást a konyha és a nappali felől. Levettem a cipőmet és bementem a nappaliba. A papa a kanapén feküdt és tv-t nézett.
-Szia.-köszöntem neki és adtam egy puszit az arcara
-Merre jártál kincsem?-kérdezte és felült a kanapén,hogy letudjak ülni mellé
-Sétáltam a parkban.
-Vele?
-Igen. De nem ő a hibás,hogy nem értem haza időben hanem én. Egyszerűen nem néztük az időt és megfeledkeztünk mindenről.
-Nyugi.-nevetett-Nincsen nagy baj. Mi is csak most értünk haza.
-Hogy hogy?
-Bementünk még a boltba bevásárolni,mivel nincs itthon kaja.
-Ja,értem.
-Na menj segíts a nagyanyádnak.
Bólintottam és kimentem a konyhába.
-Szia nagyi.-köszöntem neki is és adtam egy puszit arcára majd megöleltem
-Szia édesem. Segítesz?
-Persze. Miben?
-A zöldségeket kell felszeletelni.
Leültem az asztalhoz egy késsel a kezemben és elkezdtem felszeletelni a krumplit. Közben beszélgettünk a nagyival a mai napomról. Ő is elmesélte,hogy milyen forgalmas napjuk volt ma a boltban meg,hogy egy nagymama mikor bement az unokájával egyből rám gondolt.
Másfél óra múlva már az asztalnál ültünk és vacsoráztunk.
-Kincsem.. Beszélnünk kell veled.-tette le az evőeszközöket a nagyi
-Figyelek.-néztem rájuk
Az evést nem hagytam abba mivel már nagyon éhes voltam.
-Tudod mostanában volt,hogy a nagyapáddal sokat jártunk megbeszélésekre meg ilyenekre. Nos ez azért volt mert eladjuk a boltunkat.
-Hogy mi?-vágtam a nagyi szavába-Dehát az az életetek.. Amióta az eszemet tudom ti ott dolgoztok reggeltől estig.
-Had folytassam.-szólt rám a nagyi-Tehát. Eladjuk a boltot,mert már nincs olyan nagy hasznunk belőle. Viszont az egyik ismerősöm aki Londonban él ajánlott nekünk egy nagyon jó munkalehetőséget. Ugyan így dolgoznánk reggeltől késő délutánig csak kevésbé lenne megerőltető.
-Hova akarsz kilyukadni?-vontam fel a szemoldolkom.
-Oda,hogy hamarosan költözünk Londonba.
Kiesett a villa a kezemből. Nem tudtam megszólalni. Kisgyerek korom óta Londonban szeretnék élni. Párszor már voltam ott 1-2 hétre de ez most teljesen más lenne.. Most ott élnék remélhetőleg életem végéig.
-Úristen ez nagyon jó. Nagyon örülök neki. Ahogy befejeztem a sulit költözünk is Londonba. Ez remek!
-Van még egy információ.-szólalt meg a papa-2 hét múlva költözünk. Nem tudjuk megvárni azt amíg leérettségizel,mivel ma eladtuk a boltot. 2 hét múlva átveszi az új tulaj,mi pedig megyünk Londonba.
Oké.. Ez valami vicc. Ez tuti,hogy vicc. A nagyiék tuti,hogy nem csinálnák ezt velem.
-Ez.. Ez csak egy vicc.. Ugye?-néztem rájuk
Mindketten megrázták a fejüket. Könnybe lábadt a szemem.
-MÉGIS,HOGY GONDOLTÁTOK EZT AZ EGÉSZET? HOGY ITTHAGYOM A BARÁTAIMAT,A BARÁTOMAT ÉS FELADOK MINDENT? TUDTÁTOK NAGYON JÓL,HOGY NEKEM MARK MENNYIRE SZÁMÍT ÉS AZT IS,HOGY TEGNAP VÉGRE ÖSSZEJÖTTÜNK. DE TITEKET EZ NEM ÉRDEKELT. ELADTÁTOK A BOLTOT,ÉS MOST KÖZLITEK VELEM,HOGY KÖLTÖZÜNK. DE EBBE NEKEM IS VAN BELESZÓLÁSOM. BIZTOS,HOGY NEM FOGOK KIKÖLTÖZNI LONDONBA ÉS FELHAGYNI A RÉGI ÉLETEMET.-kiabáltam velük sírva-HOGY TEHETTÉTEK EZT VELEM?AZT HITTÉTEK,HOGY AZÉRT MERT LONDON EGY SZÓ NÉLKÜL BELEEGYEZEK ÉS ITTHAGYOK MINDENT ÉS MINDENKIT?!-szinte már zokogtam
Felálltam az asztaltól és felrohantam a szobámba otthagyva őket teljesen lefagyva és meglepődve. Amint beértem bezártam az ajtót és az ágyamra dobtam magam. Elővettem a telómat és kikerestem Mark telefonszámát a névjegyzékből. Hívni kezdtem.
-Ezen a számon előfizető nem kapcsolható. Kérjük ismételje meg hívását később-beszélt hozzám a gépies hang
Most vagy ki van kapcsolva,vagy rossz telefonszámot írtam be. Nem próbálkoztam  többszőr,inkább barátnőmet kezdtem hívni. Kicsőrgött,de nem vette fel. Remek.. Dylant is hívtam de ő se vette fel. Elegem lett és zokogva a falnak vágtam az egyik párnámat. Lerántottam a takarót az ágyról és lefeküdtem. Egészen a fejem búbjáig húztam a takarót és álomba sírtam magam.