Halihó:)
Új rész a láthatáron amit én hoztam.
De mielőtt neki állnátok olvasni szeretném ha ezt figyelmesen elolvasnátok!
A szereplőkben lenne egy kis változtatás.
Zayn nem lesz benne a blogban,helyette Niall Horan lesz.
Ja és nem Zayn Malik és Harry Styles fanfiction lesz a blog műfaja hanem Niall Horan és Harry Styles fanfiction.
Remélem nem bánjátok ezt az átalakítást és továbbra is velünk fogtok tartani.
Nem is húzom tovább az időt.
Jó olvasást.💙
Hatalmas ölelés
Szandi xx
Hajnalban az ébresztő vinnyogására ébredtem fel.Csukott szemmel kezdtem el tapogatózni,hogy kikapcsoljam.Mikor kikapcsoltam megpróbáltam visszaaludni.Nem nagyon sikerült mivel a nagyi kinyitotta az ajtómat és a fény pont az arcomba világított ami a folyosóról szűrődött be.
-Kincsem.Kelni kell.-ült le az ágyamra a nagyi és kezdett ébreszteni
-Nem akarok..-suttogtam
-Tudom,de muszáj.Még ki is kell érnünk a reptérre.
-Még nem késő.Meg gondolhatjuk magunkat..-próbálkoztam be
-Ezt már megbeszéltük.
-Mennyi az idő?
-Fél 1.
-Nem megyünk ki a reptér előtt a temetőbe?
-Nem hiszem,hogy nyitva van ilyenkor.
-De nyitva van.Én már voltam ilyenkor a temetőben még régebben.
-Rendben,de akkor kezdj el készülődni.
Szinte azon nyomban felültem és elkezdtem készülődni.A szobámban már sok mindent nem kellett pakolni,csak azokat a cuccokat amiket eddig használtam.Bepakoltam a pizsimet az egyik bőröndömbe amelyikbe még volt hely és gyorsan felöltöztem.Mivel nem tudom,hogy Londonban milyen idő lesz ezért nem öltöztem túl nyáriasan de azért bundát se vettem fel.A hajamat kifésültem és hagytam,hogy szabadon lógjon a vállamon.Sminket nem tettem fel.Feleslegesnek tartottam.Úgy se fog senki bámulni a repülőn,mert mindenki aludni fog.Remélhetőleg.De ha nem az se érdekel most.Mindent bepakoltam a bőröndbe,meg a táskába ami még elől volt.Ahogy végeztem a papa kivitte a taxihoz a cuccainkat.
-Készen állsz?-kérdezte a nagyi amikor bejött a szobámba
Könnyes szemekkel néztem rá.
-Azt hiszem..-suttogtam és felálltam
Végig simítottam a mostantól már csak volt szobám falain.Még utoljára kinéztem az ablakon a kertünkre,az utcára ami most teljesen kihalt volt.Letöröltem a könnyeimet.
-Ugye az ágyam és az éjjeliszekrényemet is átszállítják?-néztem a nagyira aki nyugodtan figyelt
-Persze.Mire odaérünk minden ott lesz.Ne aggódj.Minden rendben lesz.
Bólintottam és az ajtóhoz sétáltam.Még egyszer visszanéztem majd becsuktam az ajtót.A kulcsot a zárban hagytam,hogy az új lakóknak ne keljen keresgélniük.Lassan lesétáltam a lépcsőn és kiléptem a terasz ajtón az udvarra.Rengeteg régi emlék jutott eszembe.Mosolyogva,de mégis könnyezve hagytam el az udvart és beültem a taxiba.
-Minden megvan?-kérdezte a papa hátranézve
Bólintottam.A nagyi is beült mellénk miután bezárta az ajtót és a kaput a kulcsot pedig az új lakókkal megbeszélt helyre rakta.Pár másodperc után elindult a taxi,így most már végleg búcsút vettem az otthonomtól.
A homlokomat az ablaküvegnek döntöttem és próbáltam nem sírni.Még az utcát sem hagytuk el de már is úgy érzem mintha több 1000 km-re lennék innen.Talán fél óra telhetett el amikor a taxi megállt a temető bejáratánál.
-10 perc és visszajövünk.-szólalt meg a papa majd mind a hárman kiszálltunk
Megvártam őket a kapuban,majd együtt elsétáltunk anyuék sírjához.Ahogy odaértünk kitört belőlem a zokogás.Odarohantam a sírhoz és amennyire csak tudtam átöleltem a fejtámlát.
-Nagyon fogtok hiányozni..-zokogtam és szorosan öleltem a fejtámlát
Tudom,hogy nem élő személyeket ölelgetek,hanem csak egy tárgyat,egy sírt.Azt is tudom,hogy a szívemben örökké ott lesznek,de mégis nehéz.Nehéz itt hagynom őket,mert kitudja mikor lesz rá alkalmam,hogy visszajöjjek ide hozzájuk és elmeséljek nekik mindent,ahogy eddig tettem.
-Kincsem.Vissza kell mennünk.-szólalt meg halkan a nagyi-Már fél 2 van.
-Csak még 1 percet kérek..
Mivel választ nem hallottam tovább térdeltem a sír mellett és öleltem a fejtámlát.
-Amint lesz lehetőségem hazajövök és ki fogok jönni hozzátok.Ígérem.Nagyon szeretlek titeket.-suttogtam a sírástól rekedt hangon
Felálltam és megpusziltam anya és apa fényképét ami a fejtámlán volt.Végigsimítottam rajta és a nagyiék mellé léptem.Egy utolsó pillantást vetettünk mindannyian a sírra,majd elindultunk vissza a taxihoz.A szívemben hatalmas űrt éreztem.Hiányzott minden,pedig még el sem mentem.
A taxiban próbáltam nem sírni, bár a gondolattól, hogy itt kell hagynom a múltamat, ezzel együtt a szüleimet is,sírásra kényszerített.Túlságosan is gyorsan telt az idő, amíg a repülőtérre értünk kocsival, a percek csak úgy repültek.Mire feleszméltem, már a csomagjainkat pakoltuk fel a futószalagra. Kiírták, hogy késik a gép, addig a váróban leültünk a székekre.Nem igazán volt kedvem beszélgetni,inkább a telefonomon játszottam valami idióta játékkal, ami lekötötte a figyelmemet.Nem voltak túl sokan a reptéren, bár ez nem volt meglepő így hajnalban.Lépteket hallottam közeledni felénk, de nem foglalkoztam vele, gondoltam csak elmegy mellettünk.De nem így lett.Megállt közvetlenül előttem és először csak a fehér cipőt láttam,majd miután felnéztem,Ő állt előttem. -Szia. -mosolygott rám. Istenem, az a mosoly.Olyan tökéletes.. -Mit keresel itt?-kérdeztem köszönés nélkül Nem akartam sokat időzni vele,csak a szívemet fájdítanám.Azt pedig nem akartam. -Tőlem nem búcsúztál el,és úgy érzem megérdemlek annyit.-adta a választ Teljesen igaza volt,de így sokkal könnyebb volt nekem.Azzal most nem törődtem,hogy neki ez,hogy esik,most magammal kellett foglalkoznom.Nekem a nehezebb mindenképp.Nem válaszoltam,egyszerűen csak bólintottam,és játszottam tovább a telefonomon.A szemem sarkából láttam,hogy leült mellém,és engem figyelt. -Mindjárt kilyukad az arcom.-jegyeztem meg közömbösen mire csak felnevetett Meghallottam a hangosbemondóban,amint tájékoztatták a várakozó utasokat,hogy a Londonba tartó repülőgépre meg lehet kezdeni a felszállást.Felálltunk mindannyian,a nagyiék előre mentek hagyták,hogy kettesben maradjunk Markkal.Ránéztem,ő pedig rám. -Hiányozni fogsz.-mondtam végül -Te is nekem..-mondta és megsimította az arcomat Onnan kezét a tarkómra vezette,míg a másikkal derekamnál fogva húzott közel magához.Figyeltem őt.Hagytam,hogy irányítson.Úgy voltam vele,hogy ki kell élvezni az utolsó perceket amikor ilyen közel lehetek hozzá.Arca egyre csak közeledett az enyémhez.Én végig a szemébe néztem,majd mikor végre megcsókolt,lehunytam a szemeimet.Egyik kezemmel hajába túrtam,másikkal pedig arcát fogtam.Nem akartam elengedni.Megint hallottam a felhívást a beszállásra.Nem foglalkoztam vele,csak csókoltam ajkait.Közben a könnyeim eleredtek,mikor tudatosult bennem,hogy sokáig ez lesz az utolsó találkozásunk.Elvált az ajkaimtól,és letörölte könnyeimet a hüvelykujjaival.A hajamat fülem mögé tűrte,úgy döntötte homlokát az enyémnek,és közben a szemembe nézett. -Nem akarom,hogy elmenj.-mondta csalódott hangon -Mark..Muszáj elmennem..Ezt te is nagyon jól tudod..-mondtam szomorúan és lehunytam egy pillanatra a szemeimet Meghallottam egy újabb,egyben az utolsó felszólítást a beszállásra,ezért elhúzódtam tőle. -Indulnom kell.. -Kérlek..-nézett rám esedezve -Majd..Majd beszélünk..Valamikor..-mondtam de nem fűztem hozzá túl sok reményt -Mindenképp.-mondta lelkesen és megpuszilt Elhúzodtam tőle,és elindultam a kapu felé,ahol a jegyemet kellett megmutatnom,majd már a folyosón sétálva pityeredtem el megint.Nem akartam hátranézni.Az ígyis nehéz feladat,csak még nehezebb lett volna.Felsétáltam a repülő lépcsőjén,és megkerestem a helyemet,ami szerencsére az ablak mellett volt közvetlenül.A nagyiék aggodó tekintettel figyeltek,de nem igazán hatott meg.Szerintem ebben a helyzetben igazán érthető a viselkedésem.Az ablakon néztem ki miközben felszállt a repülő,és figyeltem a kivilágított Los Angelest,amit most hagytam a hátam mögött minden szerettemmel együtt.Nem sokkal később a fáradtság eluralkodott rajtam,a szemeim ólom súlyúak lettek.Elnyomott az álom. ~Pár óra múlva~ Amint felébredtem iszonyú fájdalom hasított a nyakamba.Remek..Még a nyakamat is elaludtam.Nem elég a bajom,még ez is társul hozzá.Megnéztem a monitoron,hogy mennyi van még hátra az utazásból.Meglepődve tapasztaltam,hogy alig 20 perc múlva földet érünk.Átaludtam volna az egész repülő utat?Ezek szerint..Na mindegy.A hátralévő időt azzal töltöttem,hogy bámultam az alattam lévő vizet és a felhőket.Ha nem ebben a helyzetben kellene látnom még boldog is lennék..De azért a látvány kedvéért csináltam egy képet.Majd ha leszálltam akkor felteszem Instagrammra. Àtnéztem a másik sorba,ahol a nagyiék ültek.Mosolyogva néztem,hogy mindketten nyitott szájjal alszanak.Gyorsan csináltam róluk is egy képet majd visszaültem a helyemre.Mikor megszólalt az utaskísérő,hogy kössük be magunkat,mert megkezdjük a leszállást mindenki ébredezni kezdett.Bekötöttem magam és bámultam ki az ablakon.Íme itt vagyunk..Egyesült Királyság.Anglia.London.Az a város,ország,földrész ahol mindig is élni akartam.Most pedig inkább visszamennék LA-ba ha tehetném. Ahogy megérkeztünk a szilárd talajra és a gép is megállt,kicsatoltam a biztonsági övet és megpróbáltam elsőként lejutni a gépről. Ez a tervem nem igazán jött össze,mivel az idősek előretolakodtak.Morogva hagytam,hogy lemenjenek a lépcsőn majd,szinte a nagyiékkal egyszerre szálltam le a gépről.Bementünk a terminálba és a futószalagnál vártuk,hogy megérkezzenek a cuccaink.Mikor az összes bőrönd és táska megérkezett elindultunk ki.Ahogy kiléptem a fotocellás ajtón,megcsapott Anglia jellegzetes hideg időjárása.Bár most nem volt annyira hideg,hogy 3 kabátot magamra vennék,csak azért,hogy ne fázzak,de azért melegem se volt.A papa fogott egy taxit,bepakoltunk és elindultunk a házunk felé. "Most megyünk az új házhoz..Ha kipakoltam hívlak titeket.Nagyon hiányoztok.Szeretlek titeket Puszi Jxx"-írtam meg az üzenetet Dylannek. Utána eltettem a telefont,és bámultam ki az ablakon.Elég forgalmas volt London ahhoz képest,hogy este 8 óra volt.Na igen..Amit elég nehéz lesz megszoknom az az időeltolódás.Mivel otthon most délután 2 óra van még csak itt meg már szinte este. 1 óra alatt az új házhoz értünk.Mikor megláttam egyből a régi házunk jutott eszembe.Majd nem ugyan olyan volt.Egyedül a szín tért el,de a többi ugyan az volt.Bár belülről még nem láttam. A taxis nagyon aranyos volt,segített nekünk bevinni a cuccokat a lakásba,így a papa jócskán adott neki borravalót.Ahogy körbenéztem mindenhol csak dobozokat láttam.Hát..Egy hamar nem fogunk végezni az is biztos.Körbejártam először a házat és csak utána álltam neki kipakolni a szobámban.Sokkal nagyobb a mostani szobám mint a régi.Az se volt kicsi de ez..Legalább elférek rendesen.Az összes bútorom bent volt már a szobában,csak a ruhákat és az ilyen apróbb dolgokat kellett kipakolni.Pakolás közben végig Dlyanékkel telefonáltam.Elmondtam nekik,hogy mi volt a reptéren Marrkal meg,hogy milyen volt az utazás stb..Néha hallottam ahogy Anne vagy éppen Dylan szipogott,de megnyugtattam őket,hogy nem csak ők sírnak és,hogy nemsokára találkozunk. Mikor végeztem mindennel este 11 volt.Elköszöntem a barátaimtól és elmentem fürdeni.Az még fél óra.A házban nem hallottam zajt mikor végeztem a fürdéssel onnan tudtam,hogy a nagyiék is alszanak már. Halkan lementem a konyhába és kerestem magamnak valami kaját.Ma még nem is ettem..Semmi nem volt a hűtőben,így rendeltem pizzát és megkértem a futárt,hogy ha jön ne csengessen hanem kopogjon.Nem akartam a nagyiékat felébreszteni.A nappaliban már nagyjából minden el volt rendezve.Csak pár dobozból nem pakoltak még ki.A konyhában viszont még elég sok doboz volt,úgy hogy szerintem holnap még pakolni fogunk.Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.Kapcsolgattam össze vissza amikor megrezzent a telefonom.Marktól jött üzenetem. "Remélem rendben megérkeztetek.Már most nagyon hiányzol. Mxx" Nem akartam még neki válaszolni.Majd holnap. Mikor megjött a pizza,fizettem és leültem enni.Ahogy végeztem felmentem,fogat mosni.Utána bementem a szobámba és az ágyba dőlve szinte azonnal elnyomott az álom.
-Kincsem.Kelni kell.-ült le az ágyamra a nagyi és kezdett ébreszteni
-Nem akarok..-suttogtam
-Tudom,de muszáj.Még ki is kell érnünk a reptérre.
-Még nem késő.Meg gondolhatjuk magunkat..-próbálkoztam be
-Ezt már megbeszéltük.
-Mennyi az idő?
-Fél 1.
-Nem megyünk ki a reptér előtt a temetőbe?
-Nem hiszem,hogy nyitva van ilyenkor.
-De nyitva van.Én már voltam ilyenkor a temetőben még régebben.
-Rendben,de akkor kezdj el készülődni.
-Készen állsz?-kérdezte a nagyi amikor bejött a szobámba
Könnyes szemekkel néztem rá.
-Azt hiszem..-suttogtam és felálltam
Végig simítottam a mostantól már csak volt szobám falain.Még utoljára kinéztem az ablakon a kertünkre,az utcára ami most teljesen kihalt volt.Letöröltem a könnyeimet.
-Ugye az ágyam és az éjjeliszekrényemet is átszállítják?-néztem a nagyira aki nyugodtan figyelt
-Persze.Mire odaérünk minden ott lesz.Ne aggódj.Minden rendben lesz.
Bólintottam és az ajtóhoz sétáltam.Még egyszer visszanéztem majd becsuktam az ajtót.A kulcsot a zárban hagytam,hogy az új lakóknak ne keljen keresgélniük.Lassan lesétáltam a lépcsőn és kiléptem a terasz ajtón az udvarra.Rengeteg régi emlék jutott eszembe.Mosolyogva,de mégis könnyezve hagytam el az udvart és beültem a taxiba.
-Minden megvan?-kérdezte a papa hátranézve
Bólintottam.A nagyi is beült mellénk miután bezárta az ajtót és a kaput a kulcsot pedig az új lakókkal megbeszélt helyre rakta.Pár másodperc után elindult a taxi,így most már végleg búcsút vettem az otthonomtól.
A homlokomat az ablaküvegnek döntöttem és próbáltam nem sírni.Még az utcát sem hagytuk el de már is úgy érzem mintha több 1000 km-re lennék innen.Talán fél óra telhetett el amikor a taxi megállt a temető bejáratánál.
-10 perc és visszajövünk.-szólalt meg a papa majd mind a hárman kiszálltunk
Megvártam őket a kapuban,majd együtt elsétáltunk anyuék sírjához.Ahogy odaértünk kitört belőlem a zokogás.Odarohantam a sírhoz és amennyire csak tudtam átöleltem a fejtámlát.
-Nagyon fogtok hiányozni..-zokogtam és szorosan öleltem a fejtámlát
Tudom,hogy nem élő személyeket ölelgetek,hanem csak egy tárgyat,egy sírt.Azt is tudom,hogy a szívemben örökké ott lesznek,de mégis nehéz.Nehéz itt hagynom őket,mert kitudja mikor lesz rá alkalmam,hogy visszajöjjek ide hozzájuk és elmeséljek nekik mindent,ahogy eddig tettem.
-Kincsem.Vissza kell mennünk.-szólalt meg halkan a nagyi-Már fél 2 van.
-Csak még 1 percet kérek..
Mivel választ nem hallottam tovább térdeltem a sír mellett és öleltem a fejtámlát.
-Amint lesz lehetőségem hazajövök és ki fogok jönni hozzátok.Ígérem.Nagyon szeretlek titeket.-suttogtam a sírástól rekedt hangon
Felálltam és megpusziltam anya és apa fényképét ami a fejtámlán volt.Végigsimítottam rajta és a nagyiék mellé léptem.Egy utolsó pillantást vetettünk mindannyian a sírra,majd elindultunk vissza a taxihoz.A szívemben hatalmas űrt éreztem.Hiányzott minden,pedig még el sem mentem.
A taxiban próbáltam nem sírni, bár a gondolattól, hogy itt kell hagynom a múltamat, ezzel együtt a szüleimet is,sírásra kényszerített.Túlságosan is gyorsan telt az idő, amíg a repülőtérre értünk kocsival, a percek csak úgy repültek.Mire feleszméltem, már a csomagjainkat pakoltuk fel a futószalagra. Kiírták, hogy késik a gép, addig a váróban leültünk a székekre.Nem igazán volt kedvem beszélgetni,inkább a telefonomon játszottam valami idióta játékkal, ami lekötötte a figyelmemet.Nem voltak túl sokan a reptéren, bár ez nem volt meglepő így hajnalban.Lépteket hallottam közeledni felénk, de nem foglalkoztam vele, gondoltam csak elmegy mellettünk.De nem így lett.Megállt közvetlenül előttem és először csak a fehér cipőt láttam,majd miután felnéztem,Ő állt előttem. -Szia. -mosolygott rám. Istenem, az a mosoly.Olyan tökéletes.. -Mit keresel itt?-kérdeztem köszönés nélkül Nem akartam sokat időzni vele,csak a szívemet fájdítanám.Azt pedig nem akartam. -Tőlem nem búcsúztál el,és úgy érzem megérdemlek annyit.-adta a választ Teljesen igaza volt,de így sokkal könnyebb volt nekem.Azzal most nem törődtem,hogy neki ez,hogy esik,most magammal kellett foglalkoznom.Nekem a nehezebb mindenképp.Nem válaszoltam,egyszerűen csak bólintottam,és játszottam tovább a telefonomon.A szemem sarkából láttam,hogy leült mellém,és engem figyelt. -Mindjárt kilyukad az arcom.-jegyeztem meg közömbösen mire csak felnevetett Meghallottam a hangosbemondóban,amint tájékoztatták a várakozó utasokat,hogy a Londonba tartó repülőgépre meg lehet kezdeni a felszállást.Felálltunk mindannyian,a nagyiék előre mentek hagyták,hogy kettesben maradjunk Markkal.Ránéztem,ő pedig rám. -Hiányozni fogsz.-mondtam végül -Te is nekem..-mondta és megsimította az arcomat Onnan kezét a tarkómra vezette,míg a másikkal derekamnál fogva húzott közel magához.Figyeltem őt.Hagytam,hogy irányítson.Úgy voltam vele,hogy ki kell élvezni az utolsó perceket amikor ilyen közel lehetek hozzá.Arca egyre csak közeledett az enyémhez.Én végig a szemébe néztem,majd mikor végre megcsókolt,lehunytam a szemeimet.Egyik kezemmel hajába túrtam,másikkal pedig arcát fogtam.Nem akartam elengedni.Megint hallottam a felhívást a beszállásra.Nem foglalkoztam vele,csak csókoltam ajkait.Közben a könnyeim eleredtek,mikor tudatosult bennem,hogy sokáig ez lesz az utolsó találkozásunk.Elvált az ajkaimtól,és letörölte könnyeimet a hüvelykujjaival.A hajamat fülem mögé tűrte,úgy döntötte homlokát az enyémnek,és közben a szemembe nézett. -Nem akarom,hogy elmenj.-mondta csalódott hangon -Mark..Muszáj elmennem..Ezt te is nagyon jól tudod..-mondtam szomorúan és lehunytam egy pillanatra a szemeimet Meghallottam egy újabb,egyben az utolsó felszólítást a beszállásra,ezért elhúzódtam tőle. -Indulnom kell.. -Kérlek..-nézett rám esedezve -Majd..Majd beszélünk..Valamikor..-mondtam de nem fűztem hozzá túl sok reményt -Mindenképp.-mondta lelkesen és megpuszilt Elhúzodtam tőle,és elindultam a kapu felé,ahol a jegyemet kellett megmutatnom,majd már a folyosón sétálva pityeredtem el megint.Nem akartam hátranézni.Az ígyis nehéz feladat,csak még nehezebb lett volna.Felsétáltam a repülő lépcsőjén,és megkerestem a helyemet,ami szerencsére az ablak mellett volt közvetlenül.A nagyiék aggodó tekintettel figyeltek,de nem igazán hatott meg.Szerintem ebben a helyzetben igazán érthető a viselkedésem.Az ablakon néztem ki miközben felszállt a repülő,és figyeltem a kivilágított Los Angelest,amit most hagytam a hátam mögött minden szerettemmel együtt.Nem sokkal később a fáradtság eluralkodott rajtam,a szemeim ólom súlyúak lettek.Elnyomott az álom. ~Pár óra múlva~ Amint felébredtem iszonyú fájdalom hasított a nyakamba.Remek..Még a nyakamat is elaludtam.Nem elég a bajom,még ez is társul hozzá.Megnéztem a monitoron,hogy mennyi van még hátra az utazásból.Meglepődve tapasztaltam,hogy alig 20 perc múlva földet érünk.Átaludtam volna az egész repülő utat?Ezek szerint..Na mindegy.A hátralévő időt azzal töltöttem,hogy bámultam az alattam lévő vizet és a felhőket.Ha nem ebben a helyzetben kellene látnom még boldog is lennék..De azért a látvány kedvéért csináltam egy képet.Majd ha leszálltam akkor felteszem Instagrammra. Àtnéztem a másik sorba,ahol a nagyiék ültek.Mosolyogva néztem,hogy mindketten nyitott szájjal alszanak.Gyorsan csináltam róluk is egy képet majd visszaültem a helyemre.Mikor megszólalt az utaskísérő,hogy kössük be magunkat,mert megkezdjük a leszállást mindenki ébredezni kezdett.Bekötöttem magam és bámultam ki az ablakon.Íme itt vagyunk..Egyesült Királyság.Anglia.London.Az a város,ország,földrész ahol mindig is élni akartam.Most pedig inkább visszamennék LA-ba ha tehetném. Ahogy megérkeztünk a szilárd talajra és a gép is megállt,kicsatoltam a biztonsági övet és megpróbáltam elsőként lejutni a gépről. Ez a tervem nem igazán jött össze,mivel az idősek előretolakodtak.Morogva hagytam,hogy lemenjenek a lépcsőn majd,szinte a nagyiékkal egyszerre szálltam le a gépről.Bementünk a terminálba és a futószalagnál vártuk,hogy megérkezzenek a cuccaink.Mikor az összes bőrönd és táska megérkezett elindultunk ki.Ahogy kiléptem a fotocellás ajtón,megcsapott Anglia jellegzetes hideg időjárása.Bár most nem volt annyira hideg,hogy 3 kabátot magamra vennék,csak azért,hogy ne fázzak,de azért melegem se volt.A papa fogott egy taxit,bepakoltunk és elindultunk a házunk felé. "Most megyünk az új házhoz..Ha kipakoltam hívlak titeket.Nagyon hiányoztok.Szeretlek titeket Puszi Jxx"-írtam meg az üzenetet Dylannek. Utána eltettem a telefont,és bámultam ki az ablakon.Elég forgalmas volt London ahhoz képest,hogy este 8 óra volt.Na igen..Amit elég nehéz lesz megszoknom az az időeltolódás.Mivel otthon most délután 2 óra van még csak itt meg már szinte este. 1 óra alatt az új házhoz értünk.Mikor megláttam egyből a régi házunk jutott eszembe.Majd nem ugyan olyan volt.Egyedül a szín tért el,de a többi ugyan az volt.Bár belülről még nem láttam. A taxis nagyon aranyos volt,segített nekünk bevinni a cuccokat a lakásba,így a papa jócskán adott neki borravalót.Ahogy körbenéztem mindenhol csak dobozokat láttam.Hát..Egy hamar nem fogunk végezni az is biztos.Körbejártam először a házat és csak utána álltam neki kipakolni a szobámban.Sokkal nagyobb a mostani szobám mint a régi.Az se volt kicsi de ez..Legalább elférek rendesen.Az összes bútorom bent volt már a szobában,csak a ruhákat és az ilyen apróbb dolgokat kellett kipakolni.Pakolás közben végig Dlyanékkel telefonáltam.Elmondtam nekik,hogy mi volt a reptéren Marrkal meg,hogy milyen volt az utazás stb..Néha hallottam ahogy Anne vagy éppen Dylan szipogott,de megnyugtattam őket,hogy nem csak ők sírnak és,hogy nemsokára találkozunk. Mikor végeztem mindennel este 11 volt.Elköszöntem a barátaimtól és elmentem fürdeni.Az még fél óra.A házban nem hallottam zajt mikor végeztem a fürdéssel onnan tudtam,hogy a nagyiék is alszanak már. Halkan lementem a konyhába és kerestem magamnak valami kaját.Ma még nem is ettem..Semmi nem volt a hűtőben,így rendeltem pizzát és megkértem a futárt,hogy ha jön ne csengessen hanem kopogjon.Nem akartam a nagyiékat felébreszteni.A nappaliban már nagyjából minden el volt rendezve.Csak pár dobozból nem pakoltak még ki.A konyhában viszont még elég sok doboz volt,úgy hogy szerintem holnap még pakolni fogunk.Leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tv-t.Kapcsolgattam össze vissza amikor megrezzent a telefonom.Marktól jött üzenetem. "Remélem rendben megérkeztetek.Már most nagyon hiányzol. Mxx" Nem akartam még neki válaszolni.Majd holnap. Mikor megjött a pizza,fizettem és leültem enni.Ahogy végeztem felmentem,fogat mosni.Utána bementem a szobámba és az ágyba dőlve szinte azonnal elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése