4.rész

Sziasztoook:)

Itt is van a 4.rész

Úgy néz ki,hogy most már minden héten fogok feltenni egy részt,mivel elkezdődött a szünet és próbálok ebben a 2 hétben többet megírni.

Remélem jól telik nektek a szünet és sok mindent fogtok kapni karácsonyra:
JA és szeretnék minden kedves olvasómnak és a családjának kellemes karácsonyt kívánni.
Köszönöm,hogy velem tartotok és olvassátok a firkálmányomat. :*

Jó olvasást mindenkinek. Imádlak titeket. <3 

Hatalmas ölelés

Szandi xx

~Másnap reggel~

Lágy simogatásra ébredtem az arcom tájékán.
-Mhhhhh..-nyögtem fel nyűgösen
-Kincsem. Ébresztő.-mondta a nagyi és tovább simogatott
-Fent vagyok.-motyogtam és lassan kinyitottam a szemeimet
Amint megláttam az éles fényt morogva csuktam vissza.
-Kérek még 5 percet.-suttogtam
-Ismerlek már kincsem és tudom,hogy ha megkapod az 5 percet akkor visszaalszol és mi pedig elfogunk késni.-válaszolta és lerántotta rólam a takarót
-Nagyiii.-hisztiztem
Tudni kell rólam,hogy utálok korán kelni,de azt jobban utálom ha felkeltenek.
-Gyere. Csináltam neked kakaót.-próbált csalogatni
Nagy nehezen sikerült kicsalogatnia az ágyból. Beágyaztam majd az ablakhoz mentem,és kinyitottam az ablakot,hogy kiszellőztessek.
-Rendbe szedem magam és megyek is.
Bementem a fürdőbe,miután kiválasztottam az aznapi ruhámat és próbáltam valami emberi kinézetet varázsolni magamnak.
Mikor tűrhetően néztem ki,elpakoltam mindent és lementem a konyhába.
-Jó reggelt papi.-köszöntem neki mosolyogva és nyomtam egy puszit az arcára
-Neked is.-mosolygott
-Mehetünk?-kérdeztem miközben kivettem a gyümölcsöstálból egy almát
-Nem iszod meg a kakaódat?-nézett rám a nagyi
-De.-válaszoltam és gyorsan megittam
Még volt egy kis kávé,így töltöttem a kedvenc termoszomba,és megcsináltam magamnak a tejeskávét.
-Most már tényleg mehetünk.-néztem rájuk és beleharaptam az almába
Kimentem az ajtón és beültem a kocsiba. Megvártuk még a nagyit,majd amikor ő is beült,mindenki bekötötte magát és indultunk is. Nincs messze a nagyiék boltja,így nem is csodálkoztam,hogy hamar odaértünk. Mikor kiszálltam a kocsiból eldobtam az almacsutkát és bementem a boltba. Hátramentem,letettem a táskámat és a farmerkabátomat és felvettem egy kötényt.
-Na miben segítsek?-kérdeztem mikor már ők is bent voltak
-A gyümölcsöket és a zöldségeket kellene kiválogatni,amíg a nagyanyád a vevőket szolgálja ki. Tudom,hogy nem nehéz munka de mire én egyedül végeznék jövőhét lenne-nevetett fel
Elnevettem magam.
-Oké,akkor én csinálom a gyümölcsöket abból úgyis több van,te pedig a zöldségeket.-adtam ki a feladatot
Kihoztam a raktárból a gyümölcsöket és nekiláttam a munkának. Miközben mi a papával válogattunk a nagyi kinyitotta a boltot és úgy fél óra múlva már jöttek is a vevők. Rengetegen voltak. Szegény nagyi alig bírta egyedül,így még inkább siettem a feladatommal,hogy tudjak majd neki segíteni. Mikor az összes gyümölcsöt kiválogattam hátravittem a rosszakat és beálltam a pult mögé.
-Segítek neked.-mondtam mikor észrevettem a nagyi értetlen tekintetét
Elmosolyodott és folytatta is tovább a vevők kiszolgálását.
-Miben segíthetek?-néztem mosolyogva egy nénire
Mosolyogva felém nyújtotta  a cetlijét amire rá volt írva,hogy miket kell vennie. Összeszedtem neki mindent,és odaadtam a nagyinak.
-Kereken 6$ lesz.-mosolyogtam a nénire és megvártam míg odaadja a pénzt
Míg én eltettem a pénzt a nagyi odaadta a néninek a csomagot és már jöhetett a következő vásárló. Miután az összes vevőt kiszolgáltuk leültem a pult mögötti székre. Kivettem a telefonomat a kötény zsebéből és feloldottam a zárat. Bekapcsoltam a mobilnetet és felmentem messengerre. Hamar betöltődött az összes üzenetem. Összesen 6 db volt. Amiből 2 volt fontos a másik 4 pedig rágás. Azokat meg se néztem csak Anne-nek és Dylan-nek írtam vissza.
-Mi elmegyünk hozunk ebédet a nagyapáddal. Rád bízzuk a boltot jó?-nézett rám a nagyi
-Hova mentek hiszen még csak-néztem a telóm kijelzőjére-11 múlt.-csodálkoztam
Elnevették magukat és kimentek az üzletből azzal a szöveggel,hogy hamarosan jönnek. Tovább telefonoztam egészen addig,amíg be nem jött egy vásárló.
-Miben segíthetek?-kérdeztem és eltettem a telefonom majd felnéztem
A lélegzetem elakadt. Maga a félisten állt előttem. Ő a sulinkban a legmenőbb srác,most pedig itt áll előttem..
-Fél kg narancsot,1 kg krumplit és 10 db tojást.-olvasta fel a cetliről és megmutatta nekem a tökéletes mosolyát
Elpirulva szedtem össze neki mindent. Feltettem a narancsot és a krumplit a mérlegre,hogy annyi-e amennyit kért.
-Nos akkor 3,50 lesz.-mondtam
Eltettem a pénzt,és a visszajárót odaadtam neki.
-Köszönöm szépen és további szép napot.-mosolygott rám és kiment
Úristen.. Ez most tényleg megtörtént vagy álmodom?Kivettem a telómat és felhívtam a barátnőmet.
-Nem fogod elhinni,hogy ki jött be a boltba úgy 5 perce.-kiabáltam a telefonba mikor felvette
-Ha megsüketülök akkor még hallani se fogom,úgyhogy légyszíves vedd lejjebb a hangerődet. Köszönöm.
-Jó,bocsánat. Na de nem is ez a lényeg. Hanem az,hogy maga Mark Evans itt volt és tőlem vásárolt.
Anne vagy 5 percig nem szólalt meg. Kezdtem aggódni.
-Anne?Jól vagy?-aggódtam
-Ugye csak vicceltél az előbb?-szólalt meg nagy nehezen
-Nem. Tényleg itt volt és rám mosolygott és amikor fizetett összeért a kezünk. Annyira puha a keze.-áradoztam
-Te jó ég..
-De mindegy.. Suliba úgyse vesz észre. 2 évvel idősebb nálam.. Neki én csak egy 12.-es vagyok.-szomorodtam el
-De ez nem igaz. Ha nem figyelne rád akkor most fel se ismert volna.
-Ez hülyeség..
-Nem. Ez az igazság. De majd ha jössz suliba akkor meglátjuk. Tényleg. Mikor jössz?
-Hát mivel holnap már péntek így csak jövőhéten.
-Okés. Most viszont mennem kell mert bejött az ofő. Legyél jó. Puszi.-köszönt el és már le is rakta.
Letettem a pultra a telefont és gondolkozni kezdtem. Felhúztam a lábaimat és államat a térdemen támasztottam meg. Kezeimmel átöleltem a lábaimat és kicsit előre-hátra ringatóztam.18 éves vagyok és nincs barátom.. Egyedül érzem magam. Az összes osztálytársamnak van barátja/barátnője. Nem is csoda,hisz 12.-esek vagyunk. Anne is együtt van Dylan-nel. Nem zavar,hiszen legjobb barátok vagyunk,de rossz,hogy egyedül vagyok. Lassan betöltöm a 19-et és nincs senkim.. A szalagavatóra is az egyik barátommal megyek,míg Anne-nek ott lesz Dylan és a többieknek is a szerelmük.. Csak én leszek az aki legjobb baráttal táncol. Ne értsétek férre nincs bajom Josh-al,de azért jobb lenne ha nem lógnák ki a sorból és én is a barátommal mehetnék. Gondolatmenetemet a nagyiék zavarták meg.
-Itt is vagyunk.-jöttek be 3 papírdobozzal a kezükben
-Rendben.
-Volt valaki amíg nem voltunk itt?
-Igen,a suliból volt egy srác de rajta kívül senki.
-Ki volt az?
-Mark Evans. 14.-es. Nem hiszem,hogy ismeritek.
-Nem. Tényleg nem ismerjük. De szívesen megismernénk.
-Nem vagyok vele baráti viszonyban. csak köszönünk egymásnak és ennyi.
-Oh,értem.
Elvettem a nagyitól az enyémet és kinyitottam
-Rántott sajt és egy rántott hús,krumplipürével. Jó lesz?-mosolygott
-Tökéletes.-válaszoltam mosolyogva és hátramentem-Ugye ehetek az uborkából
-Egyél,de ne sokat.
Kihoztam egy üveg csemege uborkát.
-Egyetek ti is.-mondtam és leraktam a pultra
Kivettem az üvegből egyet és nekiálltam enni,mivel már éhes voltam. Mikor végeztem az evéssel kidobtam az üres dobozt. Hátramentem megmelegíteni egy kicsit a kávémat,majd azzal együtt mentem vissza.
-Köszönöm az ebédet.-köszöntem meg illedelmesen és leültem
Megittam a kávémat és elégedetten dőltem hátra.
-Ma korábban bezárunk,mert el kell mennünk egy megbeszélésre.-szólalt meg a nagyi
-Menjek én is vagy engem hazavisztek előtte?-érdeklődtem
-Hazaviszünk.
Bólintottam és újra csend lett a boltban. Becsuktam a szemem és pihentem. Csend és nyugodtság volt.

Délután 5-ig bent voltunk a boltban.Mikor már senki nem jött úgy döntöttünk,hogy bezárjuk a boltot.Hátramentem levettem a kötényt és felvettem a farmerkabátom és a táskám.Visszamentem.A nagyiék már kint vártak,így mentem én is egyenesen a kocsihoz,persze az ajtót rendesen bezárva magam után.Beültem a kocsiba.
-Indulhatunk.-mondtam és bekötöttem magam
Kb 20 perc után hazaértünk.Kiszálltam a kocsiból és bementem a kapun a nagyiék pedig elhajtottak.Kinyitottam az ajtót és bementem.Levetkőztem és úgy döntöttem csinálok egy kis vacsorát.Mustáros mézes csirke mellett döntöttem.Kivettem a hűtőből a hozzávalókat és nekiálltam.Közben bekapcsoltam a kedvenc zenémet a telefonomon és énekelni kezdtem.Csípőmet ringattam a zene ütemére,miközben a húst pácoltam a mézes mustáros lébe.Miután ezzel végeztem megsütöttem és nekiálltam a köretnek.Megfőztem a rizst majd mindent letakartam,hogy ne hűljön ki.Bementem a nappaliba és bekapcsoltam a laptopomat.Felmentem facebookra és ráírtam barátnőmre.
"Szia,nem jössz fel Skypera?Unatkozok. :c"
"Szia:) de felmegyek ha nem zavar,hogy itt van Dylan."
"Dehogy zavar.Úgyis rég beszéltem már vele.Hiányzik a nyomorék feje. :D"
"Oké,akkor kb 3 perc és hívlak. :*"
"Jó jó. :*"
Gyorsan én is beléptem Skypera és vártam.Hamar feltűnt a kis ablak miszerint Anne fent van.Pár másodperc múlva pedig már hívott is.Mosolyogva kattintottam rá a zöld telefonra.Egy kicsit várnom kellett míg betölt a kamera,de hamarosan láthattam őket.
-Sziasztok.-integettem a kamerába
-Szia.-köszöntek egyszerre
-Hogy vagy Dylan?Rég beszéltünk.-néztem legjobb barátomra
-Megvagyok.De itt az a fő kérdés,hogy te,hogy vagy.Hisz te voltál a beteg nem én.-mosolygott
-Most már én is jól vagyok.
-Persze engem meg se kérdezz.-durcáskodott Anne
-Hallod még odáig se jutottam el,hogy rád nézzek.-nevettem-Na  szóval,hogy vagy tökfej?
-Köszönöm kérdésedet és remekül.-vigyorgott-El sem hiszed mit tudtam meg.
-Kíváncsian várom,hogy kitálald.
-Dylan ismeri Markot.
Kitágult szemekkel néztem hol Dylan-re hol Anne-re.
-Dylan..-csak ennyit mondtam
-Igen.Abba a csapatba focizik amelyikbe én.Történetesen azt is tudom,hogy nincs barátnője.-vigyorgott mint a tejbe tök
-MEGHALOK!-sikítoztam össze vissza
Barátaim nevetve figyeltek.
-EZ NEM LEHET IGAZ.EGY FÉLISTEN A PASI ÉS NINCS SENKIJE?!-kérdeztem felháborodva
-Ez neked csak jó te hülye.-nevetett Anne
-Ez igaz.-mondtam és ugráltam örömömben
-Szóval szombaton majd beszélgethetsz vele ugyanis az ő szülinapi bulijára megyünk.-vigyorgott továbbra is Dylan
-MI?!
-Bizony.
-ÚRISTEEEEEN.-sikítoztam-ANNE HOLNAP MEGYÜNK RUHÁT VENNI.
-Oké oké.-nevetett
-Gyerekek ezt nem tudom felfogni.Mark Evans bulijára fogok menni.
-Tudjuk.
Elnevettem magam.Még kb 2 óráig beszélgettünk majd hazajöttek a nagyiék.
-Mennem kell.Megjöttek a nagyiék.-kezdtem búcsúzkodni
-Holnap találkozunk.Szia.-köszönt el Anne mivel Dylan nem volt bent a szobában
-Rendben.Szia.-köszöntem és letettem
Kikapcsoltam a gépet és bementem a konyhába tálalni a vacsorát.Pont addigra fejeztem be mire bejöttek a lakásba és levetkőztek.
-Sziasztok.-mosolyogtam-Hogy ment a megbeszélés?
-Minden jól sikerült.Új szállítónk lesz aki több gyümölcsöt és zöldséget fog hozni.-mosolygott büszkén a papa
-Na az jó.-mosolyogtam-Kész a vacsora gyertek enni.
Mind a ketten kezet mostak és leültek az asztalhoz.
-Jó étvágyat.-mosolyogtam és enni kezdtem
-Viszont.
Mikor megvacsoráztunk bepakoltam a koszos edényeket a mosogatógépbe és elindítottam.Felmentem a fürdőbe,hogy vegyek egy forró fürdőt.Megengedtem a kádba a vizet és vettem elő illatgyertyát.Meggyújtottam őket és telepakoltam vele a kádat.Mikor elég mennyiségű volt a víz és a hab elzártam a csapot és levetkőztem.Belemásztam a kádba és kezembe vettem a telefonom.
Csináltam egy képet és kiraktam Instagramra.Messengeren továbbra is beszélgettem a barátaimmal.Mikor már teljesen kiáztam leengedtem a vizet és elfújtam a gyertyákat.Felvettem a pizsimet és kimentem.Mivel a nappaliból hallottam a tv halk zaját,így lementem.
-Azt hittem lefeküdtetek aludni.-mondtam a nagyiéknak és leültem a fotelba
-Még nem vagyunk fáradtak.-válaszoltak
-Megnézünk akkor egy filmet közösen?-mosolyogtam
-Persze,válassz valamit kincsem.
-Mondjuk,legyen a Fák Jú Tanárúr.-mondtam és letöltöttem a tv-re
Míg vártunk a filmre csináltam pattogatott kukoricát addig a nagyiék kihúzták a kanapét,hogy kényelmesebben elférjünk.Bevittem a kukoricát és addigra a film is lejött.Befeküdtem az ágyba a papám mellé és elindítottam.Betakaróztam és minden figyelmemet a filmnek szenteltem.Rengeteget nevettünk a nagyiékkal.Mikor vége lett láttam rajtuk,hogy már eléggé fáradtak voltak,így nem néztük meg a második részét.
-Mennyi az idő?-kérdeztem
-22:17-olvasta le a nagyi az órájáról
-Akkor azthiszem megyek aludni.Eléggé fáradt vagyok.-mondtam és felkeltem
-Redben édesem.Aludj jól.
Elköszöntem tőlük és a telefonommal együtt felmentem a szobámba.Lehúztam a redőnyt és becsuktam az ablakot.Bebújtam az ágyamba és körülbelül fél óra múlva elnyomott az álom.

3.rész

Halihó:)

Megérkeztem a következő résszel.

Kommentbe kérlek szépen titeket írjátok le a véleményeteket ha olvassátok.

Köszönöm szépen. :) 

 Hatalmas ölelés

Szandi xx

Előző részből:

"Elkezdtük a bemelegítést amikor egy ismerős,de mégis ismeretlen alakot láttam meg.Éppen felénk tartott.
-Ő meg ki?-néztem barátnőmre"



-Ő helyettesíti egy ideig Pault.Úgy 3 évig járt ide a mi csoportunkba,utána pedig elment valami tánctanár képzésre és most megint itt van helyettesítőként.-magyarázta miközben folytatta tovább a nyújtást
Idő közben odaért hozzánk a tanár.Felálltam ő pedig kezet nyújtott felém.
-Szia Noel vagyok.-mutatkozott be-Egy ideig én helyettesítem Pault.
-Szia én pedig Jessica,de inkább csak Jess.
-Ismerős vagy.Mióta jársz ebbe a csoportba?
-Lassan 10 éve.-válaszoltam büszkén
-Gyönyörű idő.Remélem nem csak az idő és a tested az hanem a tánctudásod.-kacsintott rám és elment
Annára néztem.
-Azt hiszem akadt még egy rajongód.-kuncogott
-Hurrá-válaszoltam szarkasztikusan
Befejeztük a bemelegítés,így jöhetett a gyakszi betanulása.Lépésről lépésre haladtunk.Kb másfél óra alatt megtanultuk az egészet,utána pedig már jöhetett egybe az egész,normális tempóban.Az edzés végén Noel mondta,hogy vegyük fel a felét.Nekem ez furcsa volt.Paul soha nem vetette fel velünk. Felvitt minket a tetőre.Onnan gyönyörű kilátást nyerünk LA-ra.Én nem akartam ebben az egészben szerepelni ahogy Anne sem.Hülyeségnek tartottam.Direkt hátra álltam,hogy még véletlenül se legyek benne a kiválasztottakban.Kiválasztott kb 10 táncost amibe én hál' istennek nem tartoztam bele.A többiek félrevonultak és nézték,ahogy a többiek táncoltak.Utána vége lett az edzésnek és mindenki elindult haza.
-Átjössz hozzánk?-nézett rám Anne mikor beültünk a kocsiba
-Nem megyünk el inkább valahova.-kérdeztem-Szabályosan rosszul vagyok ha a 4 fal között kell ülnöm.-nevettem fel
-De elmehetünk,csak akkor azt találd ki,hogy hova.Ugyanis csütörtök este 7 van.Ilyenkor már a törzshelyünk nincsen nyitva.
-Akkor menjünk a Starbuck's-ba.-vetettem fel az ötletet
-Oké.Csak ketten vagy hívjuk még a többieket?
-Ketten.Úgyis rég voltunk már ketten.Így legalább tudunk normálisan beszélgetni és nem kell tartanunk attól,hogy valaki meghallja azt ami csak kettőnkre tartozik.
-Ez igaz.Akkor a következő célállomás egy Starbuck's.
Bólintottam és bekötöttem magam. Anne beizzította a motort és pár másodperc múlva már indultunk is a célállomás felé.Mikor megérkeztünk,kiszálltunk és bementünk a kávézóba.Én leültem helyet foglalni Anne pedig a pulthoz ment kikérni a két kávét. Kb 10 perc után helyet foglalt előttem.
-Azt hittem ott fogok megöregedni.-mondta drámaian
-Nem tartott az olyan sokáig.Csak 10 perc volt.-nevettem el magam
-Köszi.Ezzel most nagyon megvigasztaltál.
-Tudom.Na de inkább arról beszélgessünk,hogy mi a helyzet veled és Adammel.
-Hát megvagyunk,Boldogok vagyunk.Ennyi.-nevetett el kínosan
-Tuti titkolsz előlem valamit.-szűkítettem össze a szemem
-Esküszöm,hogy nincs több.
-Jó.Hiszek neked.Most az egyszer.
Rengeteg témát kiveséztünk,és észre se vettük,hogy hogy elszaladt az idő,pedig már fél 10 múlt.
-Basszus már ennyi az idő?-csodálkoztam-Lassan menni kéne.A nagyiék már tuti halálra aggódják magukat.
-Egyet értek.
Mind a ketten felálltunk a helyünkről és kimentünk a kocsihoz.Anne hazavitt engem,elköszöntem tőle és siettem be a házba.Remélem nem szedik le a fejemet a helyéről.Vettem egy mély levegőt mielőtt lenyomtam a kilincset ezzel kinyitva magam előtt az ajtót.Beléptem a házba,majd bezártam az ajtót.Csendben levetkőztem és bementem a nappaliba.Mind a ketten ott ültek a kanapén és nézték a tv-t.
-Megjöttem.-mondtam halkan hátha alszanak
-Csakhogy hazaértél.Merre jártál?Miért nem vetted fel a telefonod?Már a rendőrséget akartuk hívni.Azt hittük elraboltak,vagy valami bajod esett.-mondta a nagyi
-Sajnálom és ígérem,hogy nem lesz többet ilyen,csak elbeszélgettük egy kicsit Anne-el az időt.-válaszoltam miközben mindegyikőjüket megöleltem-A telefonom szerintem lemerült és ezért nem vettem fel.
-Komolyan ha nem lennél ki kellene téged találni.
-Tudom-mosolyodtam el halványan-Vacsoráztatok már?
-Én nem tudtam enni,de a nagyapád..Olyan nyugodtan tömte a hasát.
-Hé!.Ez a pocak nem telik meg magától.Kell neki a gondozás.Igaz kincsem?-nézett rám a papám
Elnevettem magam.
-Egyet értek vele.-nevettem
-Két haspók.-forgatta meg a szemeit a nagyi mire a papa is nevetni kezdett
-Na jó.Csináljak szendvicset vagy gyümölcssalátát?-kérdeztem
-A gyümölcssaláta az jó lesz.
Bólintottam és bementem a konyhába.Tettem fel teavizet a tűzhelyre,majd kerestem a salátához tálat.Mindenféle gyümölcsöt összevágtam a tálba,összekevertem őket majd tettem rá egy keveset a titkos hozzávalóból és szedtem belőle 3 tányérba.Egy kevés tejszínhabot nyomtam a tetejére majd bevittem.
-Mindjárt kész a tea is,csak még forr a víz.-mondtam miközben odaadtam a nagyiéknak a tányérokat
Az enyémet letettem az asztalra és visszamentem megcsinálni a teákat.Mikor azzal is készen voltam kivittem és letettem az asztalra.Leültem a fotelba és enni kezdtem közben a nagyiékkal beszélgettünk.
-Picim kijönnél velünk holnap a boltba?Kellene egy kis segítség nekem és a nagyanyádat mégse foghatom be.-nézett rám a papa
-Persze.Mikor mentek?-kérdeztem a teámat iszogatva
-Olyan 8 vagy fél 9 fele indulunk.
-Oké.Akkor előtte keltsetek fel,hogy időben eltudjak készülni.
Mindketten bólintottak.Elmosolyodtam majd kivittem az üres tányérokat és poharakat a konyhába,majd el is mosogattam.
-Akkor én felmegyek fürdeni és aludni,hogy ne aludjak majd el állva a boltban.-indultam el a lépcső felé-De köszönni azért még visszajövök
Felcsoszogtam az emeletre majd a szobám felé vettem az irányt.Mikor beértem kivettem egy tiszta pizsit és fehérneműt a szekrényből majd bementem a fürdőbe.Levetkőztem és a ruháimat beletettem a szennyes kosárba.Megnyitottam a tust,megvártam még meleg lesz a víz és beálltam alá.Gyorsan végeztem mivel most csak tusoltam.Megtörölköztem és felvettem a pizsimet.Mielőtt kimentem volna a fürdőből elintéztem még a dolgaimat és utána mentem csak ki.Fogat még nem mostam mivel elfelejtettem bevenni a gyógyszereimet.Lementem a konyhába és egyesével bevettem őket.
-Akkor jó éjszakát.-köszöntem el a nagyiéktól egy-egy puszival és felmentem
Becsuktam a szobámban az ajtót és az ablakot is majd bebújtam az ágyba.Betakaróztam és a plüssömet magamhoz ölelve vártam,hogy elnyomjon az álom.

2.rész

Sziasztook!:))

Íme megérkezett a második rész is.
Tudom megint rengeteget késtem de nem volt időm írni,meg nem is volt ötletem.De nagy nehezen megszületett ez a rész is.Ne haragudjatok kérlek,hogy ennyit késtem mostantól megpróbálom hamarabb hozni a részeket.
Remélem tetszett nektek az előző rész és a trailer is,és remélem,hogy ez is fog.
Kommenteljetek sokat,hogy tudjam tetszik-e nektek amit ide firkálok nektek.
Jó olvasást. :*

Hatalmas ölelés 

Szandi xx

Ébredezni kezdtem de a szemeimet még nem volt erőm kinyitni.Autók,buszok zaja szűrődött be az ablakon keresztül.De miért nem tudom kinyitni a szemem?Miért van ennyire büdös fertőtlenítő szag a szobámban?Miért fáj ennyire a fejem?Miért nem tudom megmozdítani a lábamat?Miért nem válaszol senki?!Többször próbáltam kinyitni a szemem,de hiábavalók voltak a próbálkozásaim.Mikor már kezdtem volna feladni,hogy kinyissam a szemem,sikerült.Körbenéztem.A falak fehérek,sehol egy kép,tükör de még szekrény se.Nem otthon voltam hanem kórházban.Mi történhetett?Nem értek semmit.Nem emlékszem semmi olyanra ami miatt itt kellett volna,hogy kikössek.Miközben ezeken gondolkoztam,egy idős bácsi jött be a kórterembe.

-Áh,Miss Tomlinson!Örülök,hogy végre felébredt.

Mi az,hogy végre?Mennyi ideje lehetek itt?

-Elmondaná nekem,hogy miért vagyok itt?

-Nos..-kezdett bele a mondandójába-A szüleivel súlyos autóbalesetet szenvedtek.Magának eltört a lába,agyrázkódása lett és több szilánk sértette meg a bőrét,így össze kellett varrni.A szü...-folytatta volna de én közbe vágtam

-Hogy mi?Ez egy nagyon rossz vicc!Ugyan miért lett volna balesetünk?Főleg autóbaleset?Apa minden szabályt betart.Ez egy hazugság.-keltem ki magamból

-Kérem,Miss Tomlinson fejezze be.Tudom,hogy milyen érzés lehet ez magának.De ha nekem nem hisz,akkor úgy gondolom a nagyszüleinek fog.Kérem hallgassa végig őket.-mondta és kiment

Nem értettem semmit.Hogy történhetett ez?Pár másodperc múlva bejöttek a nagyiék,a sírástól vöröslő szemekkel.Várjunk csak...Miért sírtak?
-Mi a baj?-kérdeztem tőlük kétségbeesetten
-Kincsem,szeretném ha végighallgatnál minket.-ült le mellém a nagyi és megfogta a kezem
Bólintottam és kíváncsian vártam,hogy mit is szeretnének elmondani.Vett egy mély levegőt a papa és mindent elmondott mindent,amit tudnom kellett.A végére már remegtem a bőgéstől.
-De..De ugye túlélték?Ugye nem haltak meg?Nem hagytak itt?Ugye?-bőgtem
Nem szóltak semmit.Mindketten lehajtott fejjel szipogtak.Kétségbe voltam esve.Nem tudtam mi történt.Mikor újra megkérdeztem volna mindketten egyszerre bólintottak.Nem tudtam felfogni.Ez nem történhetett meg.Nem.Ez nem lehetséges.
-NEM!-sikítottam és felültem
Levert a víz és csak sírtam.Remegő kezekkel túrtam kócos hajamba és előre-hátra dülöngéltem.Nagyi és a papa rontottak be a szobámba.Azonnal leültek az ágyra és vigasztalni kezdtek.
-Nyugi kincsem.-nyugtatott a nagyi-"Megint" egy újabb rémálom?
Bólintottam és mint egy 5 éves kislány hozzábújva próbáltam megnyugodni.Simogatta a fejemet és a hátamat.
-Főzök neked jó meleg teát.-alig,hogy befejezte a mondatot ki is ment
Ránéztem a papámra.Neki is megtelt a szeme könnyel.Átöleltem.
-Kimondottan utálom amikor így látlak picim.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra
Halványan elmosolyodtam.Nagyon szeretem őket.Egy másodpercre sem hagytak magamra amióta anyuék nincsenek.Nem is tudom mi lenne velem,ha ők nem lennének.Egy idő után szép lassan megnyugodtam,
-Hogy érzed magad?Jobban vagy?Lázad?Nem fázol?Ne tekerjem feljebb a fűtést?Vagy hozzak inkább még egy takarót?-tett fel "100" kérdést
-Papa nyugi.-nevettem el magam-Minden oké,de a lázamat azért megmérem.
Elvettem az éjjeliszekrényről a lázmérőt és betettem a hónom alá.Csendben ültem és néztem ki az ablakon.Annyira gyönyörű éjjel Los Angeles.
-Itt is van a tea.-jött vissza a nagyi
-Köszönöm.-mosolyogtam és letettem a szekrényre
Mikor 3-at csipogott a lázmérő kivettem és megnéztem
-37,3.-olvastam le
-Na az egész jó.Most nem kell bevenned lázcsillapítót,de ha reggelre feljebb megy akkor mindenképp be kell,hogy vegyél egyet.-magyarázta a nagyi
Bólintottam és visszamásztam a takaró alá.Megittam a teámat,majd elköszöntem a nagyiéktól és bezuhantam a párnasokaság közé.Lehunytam a szemem és vártam,hogy visszaaludjak.


~Pár órával később~

Érdekes módon kipihenten ébredtem fel.Kinyitottam a szemem és a számat mosolyra húztam,amint megláttam,hogy egy tányér hever az éjjeliszekrényen amin 5 db palacsinta van,mellette pedig a bögrém amiben vagy forrócsoki vagy tea volt.Felültem és az ölembe vettem a tányért közben pedig bekapcsoltam a tv-t.Ilyenkor szokott menni a kedvenc sorozatom,így megkerestem azt a csatornát amelyiken megy,és a palacsintát rágcsálva vártam,hogy kezdődjön.Mikor meghallottam a már jól ismert főcímdalt izgatottan néztem a képernyőt.Minden figyelmemet a sorozatnak szenteltem.Közben megettem a palacsintámat,így a teámat szürcsölgetve néztem a sorit.Mikor vége lett kikapcsoltam a tv-t és lecsoszogtam a nappaliba.Azt hittem még itthon lesznek a nagyiék,de amikor az üres nappalival találtam szemben magam elszomorodtam.Az órára néztem.10 múlt 5 perccel,így nem csodálkoztam,hogy már nincsenek itthon.Bementem a konyhába,és elmosogattam.A hűtőn találtam egy cetlit,amin a bevásárló lista és néhány itthoni dolog volt felírva.Úgy döntöttem,hogy először megcsinálom a bevásárlást,az úgyis hamar megvan.Felmentem az emeltre a fürdőbe készülődni..Sminket nem tettem fel.Feleslegesnek tartottam mivel csak boltba megyek.Mikor a fürdőben végeztem átmentem a szobámba és kivettem a szekrényből a ruháimat amit felveszek.
Felöltöztem,eltettem a táskámba a listát és a telom,majd indultam is.

Gyalog mentem,mivel nincs messze a bolt.Jó volt a friss levegőn lenni,mert már 4 napja be vagyok zárva a lakásba.Hamar odaértem a bolthoz és bementem.A vásárlást 15 perc alatt elintéztem,majd hazasétáltam.Otthon mindent szépen kipakoltam és eltettem a helyére majd átöltöztem valami kényelmesebb cuccba és nekiálltam a feladataimnak.
Olyan délután fél 2 fele végeztem mindennel.Az ebéd főzéshez már nem volt kedvem,ezért rendeltem magamnak kínait.Míg vártam az ebédemre addig leültem a gépem elé és felnéztem a közösségikre.Válaszoltam néhány üzire,majd kiléptem mindenhonnan és kerestem valami filmet a neten.Épp elindítottam volna a filmet amikor csengettek.Remélem a kajámat hozták.A pénztárcámmal a kezemben mentem ajtót nyitni.A kívánságom teljesült,ugyanis mikor kinyitottam az ajtót megláttam a kaja futárt.Fizettem neki,majd az ajtót becsukva mentem vissza a kanapéhoz.Elindítottam a filmet és nekiláttam az ebédem elfogyasztásának.
Délután 4-ig a kanapén henyéltem és filmeket néztem,amikor is rezegni kezdett a telefonom.Megnéztem az értesítőt.
"Szia tökfej^^Nincs kedved bejönni edzésre?Új koreográfiát veszünk és szerintem jó lenne ha itt lennél. Puszi A xx"
Elmosolyodtam az üzenet láttán.Annyira aranyos,hogy gondolt rám.Tudni illik utálom kihagyni az edzéseket,mert ha kihagyom őket akkor lemaradok a többiektől és ha valami nehéz és új gyakit vesznek akkor annak a bepótlása eléggé necces.
"Szia tökfej. :D De lemegyek,csak gyere el értem kocsival,mert valahogy nincs kedvem begyalogolni a táncteremhez. :* Csók J xx"
"Rendben,de sokba fog ez kerülni neked;D"
"Majd kapsz egy tábla csokit,csak vigyél el:D"
"Jolvan:D kb 20 perc és ottvagyok. :*"
"Okés:) :*"
Letettem a telefont és elkezdtem készülődni.Alig,hogy készen lettem hallottam a dudálást.Felvettem a táskámat és kimentem.Bezártam az ajtót majd mentem Anne kocsijához.Ki akartam nyitni az ajtót de zárva volt.Bekopogtam neki mire ő lehúzta az ablakot.
-Nem veszek semmit.-mondta
-Hahaha..-tetettem nevetést-Na nyisd ki a kocsit mert idefagyok.
-Ünneprontó.-durcáskodott és kinyitotta a kocsiajtót
Beültem és bekötöttem magam.
-Kérvényt  nyújtsak be neked vagy még ma el is indulunk?
-Hallgass.-válaszolt és elindult a táncterem felé
Az utat végigbeszélgettünk.Mikor megérkeztünk,bementünk és egyenesen mentünk az öltöző fele.Átöltöztünk és bementünk a terembe.Elkezdtük a bemelegítést amikor egy ismerős,de mégis ismeretlen alakot láttam meg.Éppen felénk tartott.
-Ő meg ki?-néztem barátnőmre

1.rész

Sziasztook! :))

Íme itt is lenne az első rész.
Tudom,hogy késtem egy kicsit de sok volt a dolgom,meg ugye a suli is elkezdődött. 

Remélem tetszeni fog nektek és nagyon szépen kérlek titeket,hogy kommenteljetek.

Csak akkor tudom,hogy min kell javítanom és mi tetszik nektek.
Elkészült a trailerje is a blognak,amit itt tudtok megnézni ---> https://www.youtube.com/watch?v=_L1u4kGQspE&feature=youtu.be

Nos,csak ennyit szerettem volna mondani.

Jó olvasást. :* 

Hatalmas ölelés 

Szandi xx 

Dél lesz én pedig egyedül vagyok itthon.A nagyiék dolgoznak,én pedig nyomom az ágyat mert beteg vagyok.A tv-ben semmi érdekes nincs,hisz hétköznap van,ilyenkor semmi értelmeset nem szoktak adni.Kapcsolgattam a csatornák között amikor egy elég csúnya és ránézésre halálos balesetről beszéltek a tv-ben.Kirázott a hideg és akaratlanul is eszembe jutott AZ a nap.
"-Visszaemlékezés:
A nagyiéktól jöttünk haza.Anyuék boldogan beszélgettek egymással én pedig mosolyogva énekeltem.Azonban az egyik pillanatban a kereszteződésnél feltűnt egy kocsi,de lefékezni már nem tudtunk.Ő még meg tudott volna állni de nem tette...
- Apa vigyázz! -sikítottam,de már túl késő volt
A kocsi nekünk ütközött,mi pedig nekicsapódtunk az árokban lévő fának.
Visszaemlékezés vége-"
Gyorsan elkapcsoltam onnan és eltereltem a gondolataimat.Nem akartam a balesetre gondolni.Akár hányszor arra a napra gondolok mindig sírva fakadok.Annyira jó lenne most egy testvér akihez ilyenkor odabújhatok..Ezen a gondolatomon elmosolyodtam,majd egy nagyot sóhajtva felálltam a kanapéról és kimentem a konyhába.Mivel megéheztem gondoltam csinálok magamnak valami ebédet.Nem akartam túlzásba vinni,a nagyiék úgyis a munkahelyükön ebédelnek én pedig nem tudok sokat enni.Gondolkodtam,hogy mit egyek és végül az egyik kedvencemnél döntöttem: Spagetti.Kivettem a hozzávalókat és megcsináltam.Nem kell órákat a tűzhely felett állnom.Egyszerű,gyors és istenien finom.Miközben főztem halkan dúdoltam az egyik kedvenc zenémet.Imádok énekelni,de hangom nincs hozzá.A tánchoz viszont annál inkább.Nem akarom fényezni magam,az távol áll tőlem. De imádok táncolni és a tehetségem is megvan hozzá. Az évek során kifejlődött a tökéletes ritmusérzékem ami a heti 5 edzésnek köszönhető. De néha nem csak edzésen,hanem itthon,suliban vagy a barátnőmnél de valahol mindig táncoltam egy kicsit.Akár 1 percet vagy 1 órát. Nekem mindegy volt,a lényeg az volt,hogy legyen zene és megfelelő koreográfia és én bárhol szívesen elleszek.Így történt az,hogy bekapcsoltam a telefonomon a gyakszi zenét és elkezdtem táncolni miközben az ebédem főtt.Volt még mit gyakorolnom hiszen ezt a tánc koreográfiát nemrég kezdtük el.Persze azért miközben táncoltam figyeltem a kajámra is nehogy odaégessem,mint múltkor a rántottát.Erre az emlékre elnevettem magam.Úgy fél óráig gyakoroltam és amikor már megtudtam csinálni hiba nélkül a tészta is,a hús és a szósz is tökéletes volt.Gyorsan szedtem magamnak a tányéromba amíg meleg volt reszeltem rá sajtot és leültem enni.Épp az első falatot kaptam volna be amikor csengettek.Magamban szitkozódva nyitottam ajtót.
Az én drága barátnőm volt az,csak tudnám,hogy mit keres itt.Hiszen suliba kellene lennie.
-Hát te?-kérdeztem meglepődve
-Hát én.-vigyorgott mint a tejbe tök
-7 órátok volt ma.Mit keresel itt?-kérdeztem
-Nem volt ma Mrs.Parker (rajztanár) és nem volt olyan aki helyettesítene,így elengedtek minket.
-Persze az a banya akkor nincs amikor én se vagyok.-morogtam és becsuktam barátnőm mögött az ajtót.
-Kérsz kaját Anne?-kérdeztem már a konyhában
-Én abból nem eszek,amit te főztél.
-Hát akkor édesem magadnak csinálsz kaját,mert én nem foglak kiszolgálni
-Akkor most miért kérdezted meg?
-Udvariasság.Tudom,hogy neked ez új szó de raktározd el az agyacskádban.
-Kapd be Tomlinson!
-Te is Johnson.-vigyorogtam rá mire megmutatta nekem a középső úját
-Mi az?Csak nem betörött a körmöd?-képedtem el.
Nem szólt semmit,de látszott rajta,hogy ideges.
-Na mi van?-vigyorogtam
-Felidegesítesz.-nevetett majd a hűtőhöz lépett
Elkezdtem ebédelni.
-Na mesélj mi volt ma?Miről maradtam le?-kérdeztem miután lenyeltem az első falatot
-Hmmm... Davidet feleltették töriből,mert ugye bukásra áll. Semmit nem tanult és annyira bepánikolt,hogy lehányta a táblát.
-Fujj.-nevettem és inkább abba hagytam az evést
Elmesélte,hogy mi volt ma aztán jött az unalmas része. A tanulnivaló..
-Töriből 3 oldal amit a füzetbe írtunk.Spanyolból a szavakat szótárazni. Matekból valami hülye egyenlet rajzból pedig 3 szabadon választott kép lerajzolása.-sorolta fel
-Ohh anyám..-sóhajtottam és tovább ettem
-Ja és Dylan azt üzeni h gyógyulj meg minél előbb. Azt mondta nélküled unalmasak a tesi órák.-kuncogott
-Persze,mert nem tud kit piszkálni a tesitanár..
-Ez igaz.
Miközben ebédeltünk nagyon jól elbeszélgettünk.Olyan 3-4 fele Anne elindult haza mivel neki is tanulnia kell.Kikapcsoltam a nappaliban a tv-t és bementem a szobámba. Rávettem magam a tanulásra de előtte inkább készítettem magamnak forrócsokit aminek a tetejére tejszínhabot nyomtam és annak a tetejére pedig Oreo darabkákat szórtam majd visszamentem az én kis zugomba.
Bekapcsoltam a tv-t majd megkerestem a kedvenc zenecsatornámat és nekiláttam a tanulásnak. Először a matekkal kezdtem. Gondoltam csak nem lehet olyan bonyolult.. Aha.. Ezt nagyon elhittem. Kb 20 perc után is ugyan ott tartottam mint az elején. Néztem a tankönyvben a feladatot és gondolkoztam,hogy ki lehetett ennyire retardált,hogy ilyen feladatokat talált ki.Végül inkább feladtam és nekiálltam a törinek.Kidolgoztam a vázlatot és elkezdtem magolni.
2 órámba telt mire megtanultam az anyagot,de legalább tudtam.Elpakoltam a törit és a matekkal kezdtem újra foglalkozni.Mivel még mindig nem ment felhívtam az egyik osztálytársamat,hogy segítsen.Miután ezt is megoldottuk elkezdtem rajzolni.
Mire végeztem már talán 8 óra is elmúlt és a nagyiék még sehol nem voltak.Nyúltam a telomért,hogy felhívom valamelyiküket amikor kulcs zörgést hallottam. Gyorsan kimentem és behoztam a cuccokat amiket hazahoztak
Elmesélték,hogy milyen napjuk volt majd mindannyian megfürödtünk.A kanapén ülve néztem a tv-t.Kb 10 perc múlva kijött a papám.
-Jó éjt picurkám.Ne legyél fent sokáig.-mosolygott
Adott egy puszit a homlokomra majd elment lefeküdni.Olyan 11 fele kaptam egy üzit.
"Szia:) Remélem már jobban vagy ugyanis szombaton szülinapi bulira vagy hivatalos. Dylan xx"
Érdekes.. Neki csak 1 hónap múlva lesz a szülinapja.Megvontam a vállam majd válaszoltam neki.
"Szia^^ Igen,jobban vagyok és ott leszek a bulin. Jess xx"
Miután elküldtem az üzit elmentem fogat mosni,utána pedig bebújtam az ágyamba és szép lassan elaludtam.

Prológus

Sziasztok! :)

Meghoztam a blogomnak a prológusát.

Hamarosan érkezik az első rész.

Jó olvasást. :*

Hatalmas ölelés
Szandi xx

Csak egy lány vagyok.Egy egyszerű lány nagy álmokkal amiket igenis meg fogok valósítani,bármi történjen is.

A nevem Jessica Tomlinson,19 éves vagyok és Los Angelesben élek.A szüleim kis koromban meghaltak egy autóbalesetben,így a nagyszüleimmel élek.Testvérem sajnos nincs.

Az életem nem egy tündérmese,de kinek az?!Főleg akik szülők nélkül nőttek fel.Nem volt egyszerű nekem beilleszkednem a társaságokba.Főleg amikor középsulis lettem.Mindenhol azt hallottam,hogy cikiznek meg kibeszélnek az miatt,hogy nekem nincs apám se anyám.Sokszor mentem úgy haza a nagyiékhoz,hogy azt mondtam én soha többet nem megyek be abba az iskolába,de végül mindig rá tudtak venni.Mindig azt mondták,hogy ne foglalkozzak velük.Lesznek majd barátaim itt is és ők úgy fognak szeretni ahogy vagyok.Igazuk is lett.Mára már megtanultam ezeket kezelni és nem érdekelnek ezek a beszólogatások.Barátaim is lettek,akikért képes lennék meghalni.
Szóval mondhatni,hogy mára már szinte teljes lett az életem de azért hiányzik anya és apa.Megtanultam nélkülük élni de ez nem azt jelenti,hogy elfelejtettem őket.Csak élem az életem,mint egy tini lány.Tanulok,vásárolok,dolgozok és bulizok.Hiszen minden tini ezt csinálja nemde?!

Ám azonban ez a nyugodt kis életem egy döntés miatt teljesen felfordul.

Szereplők

Sziasztok! :))

Meghoztam nektek a blog szereplőit.

Szeretném bemutatni nektek őket.

Puszi: Szandi xx

Név: Jessica Tomlinson

Életkor: 19

Lakhely: Los Angeles

Név: Danielle White

Életkor: 19

Lakhely: Miami

Név: Harry Edward Styles

Életkor: 21

Lakhely: Wembley

Név: Niall James Horan

Életkor: 22

Lakhely: London

Név: Louis William Tomlinson
 Életkor: 23
Lakhely: Barcelona