2.rész

Sziasztook!:))

Íme megérkezett a második rész is.
Tudom megint rengeteget késtem de nem volt időm írni,meg nem is volt ötletem.De nagy nehezen megszületett ez a rész is.Ne haragudjatok kérlek,hogy ennyit késtem mostantól megpróbálom hamarabb hozni a részeket.
Remélem tetszett nektek az előző rész és a trailer is,és remélem,hogy ez is fog.
Kommenteljetek sokat,hogy tudjam tetszik-e nektek amit ide firkálok nektek.
Jó olvasást. :*

Hatalmas ölelés 

Szandi xx

Ébredezni kezdtem de a szemeimet még nem volt erőm kinyitni.Autók,buszok zaja szűrődött be az ablakon keresztül.De miért nem tudom kinyitni a szemem?Miért van ennyire büdös fertőtlenítő szag a szobámban?Miért fáj ennyire a fejem?Miért nem tudom megmozdítani a lábamat?Miért nem válaszol senki?!Többször próbáltam kinyitni a szemem,de hiábavalók voltak a próbálkozásaim.Mikor már kezdtem volna feladni,hogy kinyissam a szemem,sikerült.Körbenéztem.A falak fehérek,sehol egy kép,tükör de még szekrény se.Nem otthon voltam hanem kórházban.Mi történhetett?Nem értek semmit.Nem emlékszem semmi olyanra ami miatt itt kellett volna,hogy kikössek.Miközben ezeken gondolkoztam,egy idős bácsi jött be a kórterembe.

-Áh,Miss Tomlinson!Örülök,hogy végre felébredt.

Mi az,hogy végre?Mennyi ideje lehetek itt?

-Elmondaná nekem,hogy miért vagyok itt?

-Nos..-kezdett bele a mondandójába-A szüleivel súlyos autóbalesetet szenvedtek.Magának eltört a lába,agyrázkódása lett és több szilánk sértette meg a bőrét,így össze kellett varrni.A szü...-folytatta volna de én közbe vágtam

-Hogy mi?Ez egy nagyon rossz vicc!Ugyan miért lett volna balesetünk?Főleg autóbaleset?Apa minden szabályt betart.Ez egy hazugság.-keltem ki magamból

-Kérem,Miss Tomlinson fejezze be.Tudom,hogy milyen érzés lehet ez magának.De ha nekem nem hisz,akkor úgy gondolom a nagyszüleinek fog.Kérem hallgassa végig őket.-mondta és kiment

Nem értettem semmit.Hogy történhetett ez?Pár másodperc múlva bejöttek a nagyiék,a sírástól vöröslő szemekkel.Várjunk csak...Miért sírtak?
-Mi a baj?-kérdeztem tőlük kétségbeesetten
-Kincsem,szeretném ha végighallgatnál minket.-ült le mellém a nagyi és megfogta a kezem
Bólintottam és kíváncsian vártam,hogy mit is szeretnének elmondani.Vett egy mély levegőt a papa és mindent elmondott mindent,amit tudnom kellett.A végére már remegtem a bőgéstől.
-De..De ugye túlélték?Ugye nem haltak meg?Nem hagytak itt?Ugye?-bőgtem
Nem szóltak semmit.Mindketten lehajtott fejjel szipogtak.Kétségbe voltam esve.Nem tudtam mi történt.Mikor újra megkérdeztem volna mindketten egyszerre bólintottak.Nem tudtam felfogni.Ez nem történhetett meg.Nem.Ez nem lehetséges.
-NEM!-sikítottam és felültem
Levert a víz és csak sírtam.Remegő kezekkel túrtam kócos hajamba és előre-hátra dülöngéltem.Nagyi és a papa rontottak be a szobámba.Azonnal leültek az ágyra és vigasztalni kezdtek.
-Nyugi kincsem.-nyugtatott a nagyi-"Megint" egy újabb rémálom?
Bólintottam és mint egy 5 éves kislány hozzábújva próbáltam megnyugodni.Simogatta a fejemet és a hátamat.
-Főzök neked jó meleg teát.-alig,hogy befejezte a mondatot ki is ment
Ránéztem a papámra.Neki is megtelt a szeme könnyel.Átöleltem.
-Kimondottan utálom amikor így látlak picim.-mondta és nyomott egy puszit a homlokomra
Halványan elmosolyodtam.Nagyon szeretem őket.Egy másodpercre sem hagytak magamra amióta anyuék nincsenek.Nem is tudom mi lenne velem,ha ők nem lennének.Egy idő után szép lassan megnyugodtam,
-Hogy érzed magad?Jobban vagy?Lázad?Nem fázol?Ne tekerjem feljebb a fűtést?Vagy hozzak inkább még egy takarót?-tett fel "100" kérdést
-Papa nyugi.-nevettem el magam-Minden oké,de a lázamat azért megmérem.
Elvettem az éjjeliszekrényről a lázmérőt és betettem a hónom alá.Csendben ültem és néztem ki az ablakon.Annyira gyönyörű éjjel Los Angeles.
-Itt is van a tea.-jött vissza a nagyi
-Köszönöm.-mosolyogtam és letettem a szekrényre
Mikor 3-at csipogott a lázmérő kivettem és megnéztem
-37,3.-olvastam le
-Na az egész jó.Most nem kell bevenned lázcsillapítót,de ha reggelre feljebb megy akkor mindenképp be kell,hogy vegyél egyet.-magyarázta a nagyi
Bólintottam és visszamásztam a takaró alá.Megittam a teámat,majd elköszöntem a nagyiéktól és bezuhantam a párnasokaság közé.Lehunytam a szemem és vártam,hogy visszaaludjak.


~Pár órával később~

Érdekes módon kipihenten ébredtem fel.Kinyitottam a szemem és a számat mosolyra húztam,amint megláttam,hogy egy tányér hever az éjjeliszekrényen amin 5 db palacsinta van,mellette pedig a bögrém amiben vagy forrócsoki vagy tea volt.Felültem és az ölembe vettem a tányért közben pedig bekapcsoltam a tv-t.Ilyenkor szokott menni a kedvenc sorozatom,így megkerestem azt a csatornát amelyiken megy,és a palacsintát rágcsálva vártam,hogy kezdődjön.Mikor meghallottam a már jól ismert főcímdalt izgatottan néztem a képernyőt.Minden figyelmemet a sorozatnak szenteltem.Közben megettem a palacsintámat,így a teámat szürcsölgetve néztem a sorit.Mikor vége lett kikapcsoltam a tv-t és lecsoszogtam a nappaliba.Azt hittem még itthon lesznek a nagyiék,de amikor az üres nappalival találtam szemben magam elszomorodtam.Az órára néztem.10 múlt 5 perccel,így nem csodálkoztam,hogy már nincsenek itthon.Bementem a konyhába,és elmosogattam.A hűtőn találtam egy cetlit,amin a bevásárló lista és néhány itthoni dolog volt felírva.Úgy döntöttem,hogy először megcsinálom a bevásárlást,az úgyis hamar megvan.Felmentem az emeltre a fürdőbe készülődni..Sminket nem tettem fel.Feleslegesnek tartottam mivel csak boltba megyek.Mikor a fürdőben végeztem átmentem a szobámba és kivettem a szekrényből a ruháimat amit felveszek.
Felöltöztem,eltettem a táskámba a listát és a telom,majd indultam is.

Gyalog mentem,mivel nincs messze a bolt.Jó volt a friss levegőn lenni,mert már 4 napja be vagyok zárva a lakásba.Hamar odaértem a bolthoz és bementem.A vásárlást 15 perc alatt elintéztem,majd hazasétáltam.Otthon mindent szépen kipakoltam és eltettem a helyére majd átöltöztem valami kényelmesebb cuccba és nekiálltam a feladataimnak.
Olyan délután fél 2 fele végeztem mindennel.Az ebéd főzéshez már nem volt kedvem,ezért rendeltem magamnak kínait.Míg vártam az ebédemre addig leültem a gépem elé és felnéztem a közösségikre.Válaszoltam néhány üzire,majd kiléptem mindenhonnan és kerestem valami filmet a neten.Épp elindítottam volna a filmet amikor csengettek.Remélem a kajámat hozták.A pénztárcámmal a kezemben mentem ajtót nyitni.A kívánságom teljesült,ugyanis mikor kinyitottam az ajtót megláttam a kaja futárt.Fizettem neki,majd az ajtót becsukva mentem vissza a kanapéhoz.Elindítottam a filmet és nekiláttam az ebédem elfogyasztásának.
Délután 4-ig a kanapén henyéltem és filmeket néztem,amikor is rezegni kezdett a telefonom.Megnéztem az értesítőt.
"Szia tökfej^^Nincs kedved bejönni edzésre?Új koreográfiát veszünk és szerintem jó lenne ha itt lennél. Puszi A xx"
Elmosolyodtam az üzenet láttán.Annyira aranyos,hogy gondolt rám.Tudni illik utálom kihagyni az edzéseket,mert ha kihagyom őket akkor lemaradok a többiektől és ha valami nehéz és új gyakit vesznek akkor annak a bepótlása eléggé necces.
"Szia tökfej. :D De lemegyek,csak gyere el értem kocsival,mert valahogy nincs kedvem begyalogolni a táncteremhez. :* Csók J xx"
"Rendben,de sokba fog ez kerülni neked;D"
"Majd kapsz egy tábla csokit,csak vigyél el:D"
"Jolvan:D kb 20 perc és ottvagyok. :*"
"Okés:) :*"
Letettem a telefont és elkezdtem készülődni.Alig,hogy készen lettem hallottam a dudálást.Felvettem a táskámat és kimentem.Bezártam az ajtót majd mentem Anne kocsijához.Ki akartam nyitni az ajtót de zárva volt.Bekopogtam neki mire ő lehúzta az ablakot.
-Nem veszek semmit.-mondta
-Hahaha..-tetettem nevetést-Na nyisd ki a kocsit mert idefagyok.
-Ünneprontó.-durcáskodott és kinyitotta a kocsiajtót
Beültem és bekötöttem magam.
-Kérvényt  nyújtsak be neked vagy még ma el is indulunk?
-Hallgass.-válaszolt és elindult a táncterem felé
Az utat végigbeszélgettünk.Mikor megérkeztünk,bementünk és egyenesen mentünk az öltöző fele.Átöltöztünk és bementünk a terembe.Elkezdtük a bemelegítést amikor egy ismerős,de mégis ismeretlen alakot láttam meg.Éppen felénk tartott.
-Ő meg ki?-néztem barátnőmre