15.rész

Sziasztok^^

Meghoztam nektek a 15. részt:)

Hatalmas köszönetet szeretnénk küldeni nektek.Túl lépte a blog a 2600-as megtekintést.Köszönjük szépen,hogy ennyien olvassátok amiket ide írunk nektek,bár Annától még csak 2 részt olvashattatok,de azt is rengetegen elolvasták.

Szóval köszönjük szépen.

Nem húzom is húzom tovább az időt.

Remélem ez is elnyeri a tetszéseteket. 

Ja és még annyi lenne a kérésem,hogy ha elolvastátok a rész hagyjatok magatok után nyomot.

Jó olvasást.💙 

Hatalmas ölelés 

Szandi xx

Előző részből:

"Teljesen kiborultam. Nehezen, de lementem a nappaliba, ahol mamáék a kanapén ültek. Nem emlékszem már, hogy mit mondtam nekik, vagyis inkább kiabáltam, de szerintem jobb is, hogy annak a helyén csak egy fekete folt van."

Üveges tekintettel néztem a nagyiékra. Láttam a nagyi száját ahogy mozog és hallottam is a hangfoszlányokat de nem tudtam felfogni,hogy mint mond. Vagyis inkább nem jutott el a tudatomig. Nem törődve vele kimentem a konyhába és magamhoz vettem egy üveg bort. Nem akartam még egy üveg erőset meginni.Visszamentem a szobámba és magamra zártam az ajtót.Bekapcsoltam a gépemet és kapcsoltam magamnak valami zenét.Mivel halknak találtam,így bekapcsoltam a szobám sarkaiban található hangfalakat és feltekertem max hangerőre.Az ágyra vetődve kényelmesen elhelyezkedtem.A hátamat az ágytámlának döntöttem és a boros üveget a kezembe véve próbáltam kihúzni belőle a dugót.10 percembe telt mire kihúztam belőle.Hatalmas kortyokkal kezdtem el elpusztítani az üveg tartalmát.A whiskey már megtette a hatását,ez csak egy kis ráadás volt.
1 órán belül elfogyott a bor utána pedig csak feküdtem az ágyon és hallgattam a fülsüketítően hangos zenét.Forgott velem az egész világ de ha ez nem lett volna elég hányingerem is volt.
Felugrottam az ágyról és kifutottam a fürdőbe.A wc fölé hajolva adtam ki mindent magamból.A végén már csak öklendeztem de nem jött semmi és ez volt a legrosszabb.Még mindig hányingerem volt de hányni nem tudtam.. Leültem a járólapra és a homlokomat a csempének támasztottam.Jól esett a felhevült testemnek a csempe hűvössége.
Mikor már minden erőmet összeszedtem ahhoz,hogy fel tudjak állni ajtónyitódást hallottam.
-Jess!-hallottam meg a papa hangját-Jézusom.Jól vagy?Mi történt?
-Jól vagyok. Csak ne kiabálj.Szét szakad a fejem.-morogtam és felálltam
A csaphoz sétáltam,hogy kiöblítsem a számat.Pár öblítés után még mindig éreztem azt a borzalmas ízt a számban,így jobbnak láttam ha fogat mosok.Levettem a fogkefémet és a fogkrémet a polcról.Nyomtam a fogkrémből a fogkefémre,majd elkezdtem dörzsölni a fogamat.
-Mire van szükséged?Hozzak gyógyszert?-szólalt meg újra a papám
-Magányra.-mordultam rá mikor végeztem a fogmosással
Elpakoltam a dolgokat és visszamentem a szobámba.Éreztem azt a borzalmas alkohol szagot a levegőben.Kinyitottam az ablakot és az ajtót is nyitva hagytam,hogy kiszellőzzön a szobám.Amíg szellőztettem addig újra nekiálltam a cuccaimat elpakolni.Annyira dühös voltam rájuk.Mégis mi a francért kellett nekik szétrombolni a szekrényemet?Azt hitték ha minden ruhámat kiszórják akkor megtalálnak engem a szekrény alján kuporogva vagy mi?Összehajtogatni nem volt kedvem,így csak visszadobáltam őket a szekrénybe.Az utolsó pár ruhadarabot szedtem fel a földről amikor elkezdtem szédülni és minden elsötétült.


~Másnap reggel~


Iszonyatos fejfájással ébredtem fel.Mikor kinyitottam a szemeimet eléggé meglepődtem a látványtól.Csupasz fehér falakkal találtam szembe magam.Sehol az íróasztalom,a szekrényem,a fotóim.Ahogy megéreztem a fertőtlenítő és a hipó szagát rögtön rájöttem,hogy hol vagyok.Kórházban.De,hogy kerültem én ide?Semmi bajom nem volt.Tuti megint a nagyiék miatt vagyok itt..A fejfájásom még mindig nem múlt el,így megnyomtam a nővérhívót.Nem telt el 1 perc sem már nyílt is az ajtó.
-Mire van szükséged?-szólalt meg a nálam kb 6 évvel idősebb nővér
-Fájdalomcsillapító.-válaszoltam
Bólintott majd kiment és becsukta az ajtót.Pár perc múlva egy dobozzal tért vissza.A kezembe adta az apró rózsaszín gyógyszert és egy pohár vizet.Bevettem majd a poharat visszaadtam neki.
-Nem tudod véletlenül,hogy miért vagyok itt?-kérdeztem
-Alkohol mérgezésed volt.Még jó,hogy este nem vettél be semmilyen gyógyszert különben nagyobb bajod is lehetett volna.
-Mikor hoztak be?
-Nem tudom.Nekem nem rég kezdődött a műszakom.Az éjszakás nővér pedig már elment.
Bólintottam.
-Itt vannak kint a nagyszüleid.Beengedhetem őket?
Megint bólintottam.Nem szólt semmit csak kinyitotta az ajtót.A nagyiék bejöttek a nővér pedig kiment.
-Hogy vagy?-ült le az ágy mellett lévő kis székre a nagyi
-Túl élem.
-Eléggé megijesztettél minket.Főleg amikor ájultan találtalak a szobádban.Azt hittük valami nagyobb bajod lesz de szerencsére megúsztad egy alkohol mérgezéssel.Ugye tudod,hogy ebből komolyabb bajod is lehetett volna?-kezdett el kioktatni a papa
-Jaj ugyan már.Ne tegyetek úgy mintha érdekelne titeket az,hogy milyen az egészségem.Hiszen még az sem érdekel titeket,hogy tönkreteszitek az életemet.
-Egyáltalán nem tesszük tönkre.Sőt.Jót fog tenni neked a környezet változás.Szerzel majd magadnak új barátokat,új élményeket.
-De nem akarok új barátokat.Nekem Anne és Dylan kell.Nélkülük nem megyek innen sehova.Márpedig őket a szüleik nem fogják a tanév kellős közepén átíratni Angliába csak azért mert én elköltözöm.Szóval sikeresen tönkretettétek az életemet.Nem beszélve Markról!Végre találtam magamnak egy olyan fiút aki viszont szeret és nem ver át.Erre nektek mi az első lépésetek?Az,hogy eltiltotok tőle azzal az indokkal,hogy amióta vele vagyok teljesen kifordultam magamból.Csak úgy közlöm veletek,hogy ez nem Mark miatt van.Hanem az miatt,hogy el akartok választani azoktól akiket igazán szeretek.Ja és a legfontosabb.Mi lesz anyuékkal?Hm?Hogy fogok kimenni hozzájuk a temetőbe?Hogy fogok gondoskodni a sírjukról?Hogy mindig legyen rajta friss virág és,hogy tiszta és ápolt legyen?Minden héten hazarepülök Londonból vagy,hogy képzeltétek el?Magyarázzátok már el nekem,hogy ezt az egész helyzetet ti,hogy a francban képzeltétek el?Érettségi előtt 4 hónappal akartok átíratni egy teljesen új és másik iskolába?Mi van ha fel sem vesznek abba az osztályba?Újra kell járnom a 12.-et?
-Már felvettek.Tegnap jött az értesítés.2 hét múlva lesz az első tanítási napod ott.-vágott a szavamba a nagyi
-Hát ez remek.-forgattam meg a szemem-Nekem erről mégis mikor akartatok szólni?Hm?Vagy ezt is az utolsó pillanatban akartátok közölni velem?
-Na most már elég legyen!-állt fel dühösen a papa-Hogy beszélhetsz így velünk?Amióta apádék meghaltak folyamatosan gondoskodunk rólad,hogy legyen hol laknod,legyen mit enned,legyenek ruháid és ez a hála?Értsd már meg,hogy mi csak neked akarunk jót!Angliában sokkal nagyobb esélyeid vannak a jó munkára mint itt Los Angelesben. Hidd el nekünk is elég nehéz lesz itt hagyni mindent,de ha most nem lépjük meg akkor később lehet,hogy késő lesz már!-kiabált.
Meglepődtem azon ahogy a papa beszélt. Amióta az eszemet tudom még soha nem hallottam őt kiabálni de még hangosabban beszélni se.Ő mindig az a nyugodtabb fajta volt.
-Uram! Kérem halkabban beszélgessenek. Ez egy kórház ahol betegek vannak.-nyitott ne a nővér aki az előbb is bent volt
-Elnézést kérünk. A férjem kicsit elengedte magát.-kért rögtön elnézést a nagyi
Kicsit?Konkrétan leordította a fejemet. Az ajtó kattanása jelezte,hogy a nővér távozott. A szobára kínos csend telepedett. Már én se tudtam mit mondani. Úgy látszik jobb lesz ha beletörődök abba,hogy másfél hét múlva itt kell hagynom az otthonomat. Lehet igazuk van és Londonban jobb munka lehetőségeim lesznek. De akkor is.. Mi van ha ott nem fogok tudni beilleszkedni abba a társaságba? Nem akarok megint az a lány lenni akit kiközösítenek.
-Sajnálom..-nyögtem ki pár perc után
A nagyiék kíváncsian néztek rám jelezve,hogy folytassam. Sóhajtottam és tovább beszéltem.
-Sajnálom,hogy ilyen bunkó módon viselkedtem veletek. Nem érdemeltétek meg. Én csak.. Nem akarok megint kiközösített lenni. Mert tudom,hogy ez lesz. Én leszek az új lány akinek nem lesznek barátai. Olyan nehéz volt itt is beilleszkednem. Pedig ez a város az otthonom!-fejeztem be a mondanivalóm
-Félsz?-kérdezték egyszerre
-Igen.-bólintottam-Félek,hogy ha elköltözünk elfogok távolodni Annetől,Dylantől és Marktól. Nekem csak ők és ti vagytok. Senki más nincs..-kezdtem el könnyezni-Érzem ha elköltözünk elfogunk távolodni és ők szép lassan elfelejtenek engem. Marknak lesz egy új barátnője és Dylanék is találnak egy új barátot a helyemre. Én pedig egyedül maradok..
-Ha igazán szeretnek téged akkor nem fognak elfelejteni és ők is mindent meg fognak tenni annak érdekében,hogy ne távolodjatok el egymástól.
Igaza van a nagyinak. De mégis úgy érzem,hogy ha eltávolodunk egymástól én leszek a hibás. Mert én költözök el és nem ők. Elvettem a zsepit amit a papa adott és megtöröltem a szememet. Észre se vettem,hogy sírok csak akkor amikor a papa felém nyújtott egy zsepit.
-Mikor mehetek haza?-tereltem el a témát
-Meg kell várnunk a zárójelentésedet és utánna.
-Hoztatok nekem tiszta ruhát? Vagy abban megyek haza amiben behoztak?
Szó nélkül felém nyújtotta a nagyi a táskámat ami eddig a földön hevert. Köszönésképp bólintottam és bementem a fürdőbe,hogy rendbe hozzam magam. Mivel a zuhanyzó eléggé gusztustalan volt inkább nem zuhanyoztam le. Levettem azt a ruha féleséget ami eddig rajtam volt és felvettem a tiszta fehérneműimet. Felvettem egy fehér trikót,egy szaggatót farmert és a converse cipőmet. Volt még a táskában 2 darab ing. Egy fekete fehér kockás és egy piros kockás. Kivettem a fekete fehéret és a derekamra kötöttem. A hajamat kifésűltem és copfba kötöttem. Megmosakodtam és a fogamat is megmostam. Mikor végeztem a táskával a kezemben mentem ki a fürdőből.
-Kész van már a zárójelentés?-néztem a nagyiékra
-5 perc. Addig menj le a büfébe és egyél valamit
Bólintottam. Elvettem a pénzt amit felém nyújtott és kimentem. Ahogy odaértem a lifthez megnyomtam a gombot és vártam. Már vagy 5 perce álltam ott amikor az egyik nővér közölte velem,hogy nem jó a lift. Remek.. Hamar megtaláltam a lépcsőt,így azon keresztűl lejutottam a földszintre. A büféhez sétálva megálltam a pékáruk előtt és nézegetni kezdtem,hogy mit vegyek. Végül egy sajtos pogácsa mellett döntöttem,mellé pedig kértem egy tejes kávét. Leültem egy asztalhoz és nekiálltam reggelizni.
Evés közben figyeltem a körülöttem lévő betegeket. Megpillantottam egy alig 6 éves kislányt, aki kerekesszékben ült. Majd' megszakadt a szívem, mikor megláttam szegényt. Annyira rossz volt nézni, szívem szerint helyet cseréltem volna vele feltétel nélkül, hogy neki jobb legyen. Annyira elbambultam, hogy észre sem vettem, hogy a nagyiék csatlakoztak hozzám az asztalnál.
-Mehetünk kincsem?-kérdezte papa
A tálcámat letettem a kijelölt helyre, miután megittam az utolsó kortyokat is a pohárból, majd visszamentem.
-Mehetünk.-bólintottam és vártam őket
Együtt hagytuk el a kórház területét és elindultunk a parkolóba. Mikor megláttam a kocsit, odamentem és miután kinyitották, beszálltam. Hátra ültem és a fejemet az ablaknak döntöttem. Néztem ki az ablakon és amíg ők beszéltek, én visszaemlékeztem a kórteremben lezajlott eszmecserére. Nem akarom itt hagyni a szüleim sírját. Tudom, hogy senki sincs rajtunk kívül, aki ápolná és rendben tartaná, ezért sem akarok elmenni. Ők hozzám tartoznak és így olyan, mintha kiszakadna belőlem egy részem. Hová fogok menni, ha csak egy kis magányra vágyom majd? Hová menekülök majd, ha azt akarom, hogy valaki csak meghallgasson és ne szóljon közbe? Londonban nem lesz ilyen hely, ott az egész életem lesz a magány. Legalábbis egy ideig bizos.
-A temetőbe akarok menni.-jelentettem ki határozottan
Nem érdekelt, ha valakinek a szavába vágok, csak oda akartam menni.
-Miért? -kérdezték egyszerre
Nagyi hátra fordult gyanakodva, papa pedig a visszapillantóból nézett rám.
-Mert ki szeretném használni ezt a kevés időt, amit még itt tölthetek..-mondtam halkan
-Rendben kincsem. -mondta papa és elindultunk oda
Út közben megálltunk a virágboltnál, majd tovább mentünk. Anyu kedvenc virágát vettem, vörös rózsát. Mikor oda értünk, kiszálltam a kocsiból és visszafordultam hozzájuk.
-Majd hívlak titeket, ha végeztem.-mondtam és bementem a kapunk
Szerencsére kevesen voltak és senkit nem ismertem, így nyugtom lehetett. Odamentem a sírhoz és nekiálltam rendbe tenni azt. Közben elkezdtem nekik mondani, hogy mi történt velem azóta, hogy utoljára itt voltam. Nem érdekelt, hogy akik elmentem mellettem, dilisnek néztek, én így vezettem le a feszültséget. Valaki cigizik, valaki az öklével üti a falat, én a halott szüleim sírjához beszélek. Mikor letisztítottam a fekete gránitot és az elhervadt viragok helyére friss, bimbózó rózsákar helyeztem a vázába, késznek nyiválnitottam. Leúltem a sírral szembe és mindem szegletét próbáltam az eszembe vésni.
Végigsimítottam a fejtámlán és a rá vésett betűkön,számokon. Tudom,hogy nem csak úgy emlékezünk meg egy halott családtagról,hogy mindig kijárunk a sírjához. A szívünkben ő(k) örökre ott maradnak és minden nap emlékezhetünk rájuk. A mosolyukra,a hangjukra,az arcukra. Mindenre amit velük átéltünk. De mégis nehéz lesz itt hagynom ezt a sírt. Végigsimítottam anya nevén és eszembe jutott egy emlék.

"-Vissza emlékezés:
4 hónapja jártam már iskolába. Ma is sírtam amikor anya otthagyott de ahogy megláttam Dylant egyből jó kedvem lett.
-Szia.-köszöntünk egyszerre és megöleltük egymást
Leültünk a helyünkre és beszélgettünk amíg be nem csengettek. Bejött az osztályfőnökünk és ülésrendet kezdett csinálni.
-Remélem minket nem ültetnek el.-súgta oda halkan Dylan mikor Mrs.Fitz nem figyelt
-Jessica Tomlinson gyere ide a második padba.-nézett rám a szemüvegén keresztűl
-Mrs.Fitz én nem szeretnék elülni. Dylan a barátom és mellette akarok ülni.-néztem könyörgőn a tanárnőre
-Túl sokat beszélgettek órán. Nem lehet. Ülj ide a második padba.
-Mrs.Fitz kérem..
-Azt mondtam ülj ide!-emelte fel a hangját
Összerezzentem. Nem szerettem,hogy ha valaki kiabál velem. Könnyes szemmel vittem előre a cuccomat és leültem.
A nap elég gyorsan eltelt. Boldog voltam amikor megláttam aput az ajtóban odarohantam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Apu apu képzeld. Kaptam egy ötöst.-mondtam boldogan
-Ügyes vagy hercegnőm. Miből kaptad?
-Tesiből.
Apa büszkén nézett rám.
-Elmenjünk fagyizni egyet?-mosolygott
-Igeeeen.-ugrándoztam
-Vissza emlékezés vége"

Megtöröltem könnyáztatta arcomat. Olyan boldogok voltunk. Annyira szerettük egymást anyuékkal. Nem voltunk minta család,mert veszekedtünk elég sokszor de nagyon szerettük egymást. Könnyeim sorban folytak végig az arcomon ahogy sorra eszembe jutottak az emlékek. Mint például a 10. szülinapom.

"-Vissza emlékezés:
Reggel izgatottan keltem fel. Kikászálódtam az ágyból és átfutottam anyuék szobájaba.
-Anyu apu.-kiabáltam és beugrottam az ágyba-Ébresztő!
-Miaz kicsim? Mi a baj?-nézett rám anyu
-10 éves lettem.-ugrándoztam
Mindketten elnevették magukat. Apu lehúzott az ágyra és magához ölelt. Hozzá bújtam és beszívtam jellegzetes mentolos illatát.
-Boldog szülinapot hercegnőm.-puszilt a hajamba
-Köszönöm apu. Szeretlek.
-Én is szeretlek téged hercegnőm.
Éreztem,hogy valami meleg az arcomra cseppent. Apura néztem.
-Miért sírsz apu?-kérdeztem és letöröltem a kezemmel a könnycseppjeit
-Olyan hamar eltelt ez a 10 év.. Mintha tegnap lett volna,hogy az orvos kihozott téged a karjaiban.-ölelt szorosabban-Annyira szeretlek hercegnőm. Már most büszke vagyok rád.
Könnyes szemekkel bújtam hozzá. Mikor elengedett anyut öleltem meg. Ő is sírt.
-Ti vagytok a világ legjobb szülei. Nagyon szeretlek titeket.-mondtam és mindkettejüket egyszerre öleltem meg.
Visszaemlékezés vége-"

Kivettem a táskámból egy zsepit. Letöröltem vele a könnycseppjeimet. Az a legrosszabb,hogy ilyenkor amikor már meghaltak a szüleid akkor jössz rá,hogy valójában mennyit is jelentettek számodra és mennyi mindent köszönhetsz nekik. Nincs annál rosszabb ha egy gyerek mindkét szülőjét elveszíti. Az egyiket is rossz de mindkettőt..
2 órát biztos,hogy kint voltam a sírnál. Épp a könnyáztatta zsepiket dobtam ki a közeli kukába amikor dörögni kezdett az ég és pár másodperc múlva elkezdett szakadni az eső. Visszafutottam a sírhoz a táskámért. Álltam még egy kicsit a sír mellett.
-Ígérem mielőtt még elmegyünk jövök még..-suttogtam könnyes szemmel
Újra végigsimítottam a fejtámlán és elindultam ki a kapu felé. Közben hívtam a papát. Szerencsémre itt voltak a közelben,így csak pár percet kellett várnom miután kiértem. Amint megállt az út szélén a kocsi kinyitottam az ajtót és behuppantam a hátsó ülésre.
-Mehetünk.-mondtam miután bekötöttem magam
-Minden rendben?-nézett rám a nagyi a visszapillantó tükörből
-Jól vagyok. Csak az emlékek..-sóhajtottam-Ugye kijövünk még mielőtt elmegyünk?
-Igen.
Bólintottam. A fejemet az ablaküvegnek döntöttem és lehunytam a szemem. Mikor legközelebb kinyitottam a papa épp akkor parkolt be a garázsba. Kiszálltam és felmentem a lépcsőn ami a nappaliba vezetett. Levettem a cipőmet és a lábtörlőre tettem,hogy ne vizezzek össze semmit. Felmentem az emeletre,be a szobámba. Vettem ki a fiókból tiszta fehérneműt,a szekrényből pedig egy cicagatyát,trikót és egy combközépig érő vastag pulcsit. Bementem a fürdőbe és megnyitottam a kádban a csapot. Levetkőztem,a vizes ruhákat a szárítóra tettem. A hajamat kiengedtem a copfból és beültem a kádba miútán megtelt vízzel. A telefonomat a kezembe vettem és bekapcsoltam a wi-fit. Rengeteg üzenetem jött Annetől és Marktól. Mindkettejüknek válaszóltam majd kapcsoltam be valami lassú zenét.Kényelmesen elhelyezkedtem és csak pihentem. Kizártam a külvilágot és csak a zenére,meg a meleg vízre koncentráltam.
Mikor már kezdett kihűlni a víz felálltam és leengedtem. Megnyitottam a vizet,hogy le tudjam mosni magamról a habot,meg hajat tudjak mosni. Ez még fél órát vett igénybe. Mikor végeztem kiszálltam a kádból és megtörölköztem. Felöltöztem majd a hajamat is megtöröltem és elkezdtem szárítani. Újabb 20 perc. Mikor már teljesen kész voltam kifésűltem és a telefonomat felkapva mentem ki a szobámba. Belebújtam a mamuszomba és lementem a nappaliba. Ránéztem a fali órára. 15:37-et mutatott. Ennyire gyorsan eltelt az idő?
-Hol van a nagyi?-néztem a papára
-Elment bezárni a kisboltot. Elég nagy vihar van kint és feleslegesen meg ne álljon ott Lucy.
-Értem.
Leültem a fotelbe és én is nézni kezdtem a tv-t. A kedvenc sorozatunk ment a tv-ben. Csendben,minden figyelmemet a tv-nek szentelve néztem.
Egymás után 4 részt adtak le,így az utolsó kettőt már a nagyi is velünk nézte.
-Tényleg sajnálok mindent..-mondtam rájuk nézve mikor vége lett
-Megértjük kincsem. De te meg azt értsd meg,hogy mi csak a javadat akarjuk. Nem akarunk mi neked olyan rosszat.-mondta a nagyi
Felálltam és mindkettejüket megöleltem.
-Ti vagytok a világ legjobb nagyszülei. Meg sem érdemellek titeket.-suttogtam
-Ne mondj ilyeneket. Igen is megérdemelsz minket. Neked is jár a boldogság.-nézett rám a papa miután elengedtem őket
-Nagyon szeretlek titeket.
-Mi is téged.
-Akkor ez azt jelenti,hogy nem vagyok eltíltva a Marktól?-kérdeztem óvatosan
-Azt.
Ugrándozni és tapsikolni kezdtem örömömben. Mikor lenyugodtam a nagyival kimentünk a konyhába vacsit csinálni. Másfél óra alatt kész lett. Megterítettem a nagyi tálalt és nekiálltunk vacsorázni. Ahogy mindenki végzett én bepakoltam a mosogatógépbe a nagyi pedig elpakolt. Egy ideig még beszélgettünk és azt is megbeszéltük,hogy holnap nekiállunk pakolni. Olyan 9 után elköszöntem tőlük és felmentem a szobámba. Kiültem az ablakba és néztem ahogy esik az eső. Írtam Marknak.
"Visszavonta a nagyi az eltíltást. Holnap nekiállunk pakolni. Átjössz segíteni?"
"Ez remek és igen."
"Rendben de akkor hozz pizsit is mert itt alszol. Megengedték a nagyiék:)"
"Egyre jobban imádom a nagyidékat. Viszont most megyek aludni. Jó éjt hercegnőm.💙"
"Jó éjt hercegem.💜"
Letettem a telefont. Még egy ideig néztem az esőt meg azt ahogy villámlik. Mikor elálmosodtam befeküdtem az ágyba és elaludtam.